Archívum

Joachim Gnilka nekrológ

Az európai és a német nyelvű katolikus biblikusok korelnöke, Joachim Gnilka 2018. január 18-án eltávozott tőlünk. Temetése Münchenben január 31-én, szerdán lesz. Már a kommunizmus idején is a kelet-európai, a lengyel és a magyar biblikusok nagy barátja és támogatója volt. A saját és a mértékadó német katolikus biblikusok véleménye szerint is a legutolsó nagyobb műve a Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia folyamatos támogatása volt, amelyet gyakran látogatott, előadója is volt, és amelyet haláláig figyelemmel kísért. A Római levélről rendezett konferenciánk kötetét, amely 2018 augusztusára jelenik meg, neki szerettük volna dedikálni és átadni a 90. születésnapjára, hálából azért, hogy segítette konferenciánkat, amely az elmúlt 30 évben 300 előadást szervezett, és több mint 25 kötetben publikálta magyar nyelven a szegedi viták eredményeit. Mostantól fogva német és angol nyelven tesszük közzé a szegedi dolgozatokat.

Joachim Gnilka 1928-ban született a sziléziai Leobschützben (Głubczyce) – ezért is ismerte a kelet-európai biblikusok kálváriáját. Tanulmányait Eichstättben kezdte, majd Würzburgban folytatta, végül Rómában, a Sapientia Egyetemen tökéletesítette biblikumból és keleti nyelvekből. 1953-ban Julius Döpfner bíboros szentelte pappá Würzburgban, kápláni szolgálatot is ott teljesített. 1955-ben Rómában szerzett teológiai doktorátust, Rudolf Schnackenburgnál habilitált, és 1959 és 1962 között, igen fiatalon, magántanárként működött Würzburgban. 1962-től 1975-ig Münsterben tanított újszövetségi szövegmagyarázatot, ahol gyakran szigorlatoztatott együtt Joseph Ratzingerrel. 1972-től 1997-ig, nyugdíjba vonulásáig Münchenben tanított. A II. Vatikáni zsinat következtében megnövekedett az érdeklődés a teológia iránt, így több százas évfolyamokat tanított mindegyik egyetemen. Leghíresebb tanítványai Hans-Josef Klauck, Detlev Dormeyer, Katharina D. Oppel és Thomas Schmeller. Elisabeth Schüssel Fiorenza a későbbi amerikai biblikus a feminista biblikum híres képviselője lett. A nagyszámú, biblikum iránti érdeklődőnek írta kommentárjait, amelyeket a Herder Kiadó jelentetett meg és adott el nagy példányszámban. Legjelentősebbek a Máté, a Márk, a János evangéliumához, valamint a Filemon, a Filippi és a Kolosszei levelekhez írt kommentárjai. 1973-tól 1988-ig a Pápai Biblikus Bizottságnak, 1983-tól pedig a Nemzetközi Teológiai Bizottságnak volt a tagja. Nemzetközileg elismert bibliatudós, aki elsők között csatlakozott a Studiorum Novi Testamenti Societas ökumenikus biblikusokat tömörítő akadémiai csoporthoz. Több, mint tizenkét önálló monográfiát írt, 1983-tól a Neue Echter-Bibel sorozat szerkesztője volt, majd Rómában az Urbaniana Egyetem vendégprofesszora. 2005-ben Magyarországon Erdő Péter Stephanus-díjjal tüntette ki. A Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia támogatója volt csaknem az alapításától kezdve, ezért a megtiszteltetésért alapítottuk a kiemelkedő magyar biblikusok számára a róla elnevezett Joachim Gnilka-díjat, amelyet Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Ulrich Luz berni professzor, Farkasfalvy Dénes ciszterci apát, valamint Jutta Hausmann evangélikus, Peres Imre református, Gyürki László és Fröhlich Ida MTA doktor katolikus professzorok kaptak meg mostanáig. Magyarul megjelent művei: Márk (Agapé 2000), A Názáreti Jézus – Üzenet és történelem (SzIT 2001), Az Újszövetség teológiája (SzIT 2007), Biblia és Korán – Ami összeköti és ami elválasztja őket (SzIT 2015), ezen kívül számos cikkét közölte a Vigilia, a Pannonhalmi Szemle, és a Mérleg.

Benyik György,
a SZNBK igazgatója


A Katolikus Bibliatudomány nagy egyéniségei (Word)

Dr. Benyik György biblikus tanár interjúja Prof. Dr. Joachim Gnilkával, az Újszövetség-kutatás egyik legkiemelkedőbb kortárs szaktekintélyével. Készült a XXII. Szegedi Biblikus Konferencián, 2010. szeptember 9-én.

Joachim Gnilka 1928-ban született a Sziléziai Leobschützben abban a városban amelyben Stefan Zweig is született.. Tanulmányait Eichstättben, Würzburgban és Rómában végezte. Tudományos tevékenysége Würzburgban kezdődött (1959–1962). Münsterben együtt tanított Joseph Ratzinger professzorral,a későbbi XVI. Benedek pápával, majd 1975-ben meghívták a Müncheni Egyetemre, ahol az újszövetségi egzegézis professzora lett. Itt tanított 1997-es nyugdíjba vonulásáig. A Herder Kiadó gondozásában megjelent több mint 20 kötetes katolikus Újszövetség-kommentár csaknem felét ő írta. Körülbelöl 50 biblikus tanár szerzett nála diplomát, közülük huszan jelenleg is tanítanak a világ különböző egyetemein. Leghíresebbek Hans-Josef Klauck, Detlev Dormeyer, Katharina D. Oppel és Thomas Schmeller. Elisabeth Schüssel Fiorenza a későbbi amerikai biblikus a feminista biblikum híres képviselője lett.1972-ben a Pápai Biblikus Bizottság, 1983-ban pedig a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja lett. 1992-ben pápai prelátusi kitüntetést kapott II. János Páltól.  Erdő Péter bíboros Stephanus-díjjal tüntette ki, számos művét magyarra fordították. 1983-tól a Neue Echter Bibel sorozat szerkesztője. A magyarra is lefordított Márk (Agapé 2000), A Názáreti Jézus – Üzenet és történelem (SzIT 2001), Az Újszövetség teológiája (SzIT 2007), Biblia és Korán – Ami összeköti és ami elválasztja őket (SzIT 2015), ezen kívül számos cikkét közölte a Vigilia, a Pannonhalmi Szemle, és a Mérleg.

Az alábbiakban a Joachim Gnilkával készült interjú szerkesztett változatát adjuk közre,  amelyben a professzor vall a bibliatudomány érzékeny kérdéseiről, tudóstársaival való kapcsolatáról, és arról is, hogy a biblikusként milyen kapcsolatba került Karol Wojtyla krakkói érsekkel.

Professzor Gnilka! Számunkra nagy megtiszteltetés, hogy olyan gyakran részt vesz a szegedi biblikus konferencián, a mi konferenciánkon. Köszönjük, hogy vállalkozott erre a beszélgetésre, hiszen Ön immár a katolikus biblikus kutatás nagy ikonja, német nyelvterületen biztosan egyedülálló. Igen sok személyes élménye van a korábbi és a mostani biblikusokról is. Szabadjon megkérdeznem, ki volt az a korábbi biblikus, akit tanárának tekint, és akinek a legnagyobb hatása volt tudományos szemléletére?

J.G. Tanulmányaimat Würzburgban kezdtem. A doktori dolgozatom egyben díjnyertes munka is volt az egyetemen. A témám egzegézis-történeti téma volt. Egészen pontosan a Tisztítótűz tanításának keletkezéstörténetével foglalkoztam.

B.Gy. A tisztítótűz tana egészen különös biblikus dolgozat!

J.G. Abban az időben ez egy tipikus katolikus témaválasztás volt, és klasszikus témának számított. A tisztítótűz bemutatása az 1Kor 3,13-ban:  „Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája, akik megszabadítottak a tűz által.”

B.Gy. Hiszen ez a téma inkább illett volna a dogmatikusokhoz és nem a biblikusokhoz!

J.G. Ez igaz. Az akkori időszak meghatározó katolikus biblikus gondolkodói nem az egzegéták soraiból léptek elő: így Karl Staab[1] nem az egzegéták közül jött, mint ahogyan Berthold Altaner[2] sem, aki híres patrisztikus lett. Azt kell mondanom, hogy nekem nagy szerencsém volt, mert Würzburgban az akadémiai tevékenységének utolsó három évét éltem át, amely nagyon hasznos volt, lévén Altaner igen jó előadó. Talán ismeretes, hogy nehézsége akadt az 1950-ben kihirdetett Mária-dogmával (Mária mennybevétele) kapcsolatban. A dogma kihirdetését megelőzte egy három évig tartó, igen heves és élénk vita. Ebben a vitában Altaner is részt vett, és a dogmatikus deklaráció ellen foglalt állást. Az ellenlábasa Ignacio Filocrassi volt, a római Gregoriana Egyetemről. Altaner ezért újra és újra visszatért az előadásaiban erre a témára, miközben azt mondta: „ha mégis bekövetkezik a dogmatikus deklaráció, akkor lakatot teszek a számra.”

B.Gy. Úgy gondolom, hogy ez tipikusan katolikus, lojális mentalitás volt.

J.G. Ezt tényleg meg is tartotta, Rómából mégis elintézték.

B.Gy. Tehát Rómában akkoriban nem viselték el, hogy egy ilyen jelentős patrisztikus a dogma ellenében gondolkodik. Szabad megkérdeznem, vajon Altaner és Staab jó kapcsolatban voltak egymással?

J.G. Nézze: Staab egy öreg „Würzburger” volt, míg Altaner Sziléziából, Breslauból (ma Wroczlaw) jött ide. Életét sok viszontagság nehezítette. Náciellenes volt, 1933-ban, amikor Adolf Hitler hatalomra került Németországban, Altanert a Breslaui Egyetemről a nácik azonnal kirúgták. Hitler január 13-án lépett hatalomra, és Altanert már február elején eltávolították az egyetemről, mert pacifista volt, és mert volt bátorsága felszólalni a nácik ellen.

B.Gy. Számomra mindez azért igen érdekes, mivel Altaner Magyarországon és talán Németországban is patrisztikus tekintély, ezt a személyes vonatkozását azonban senki sem ismeri, vagy senki sem beszél róla Magyarországon. Ahogyan én tudom, Breslau és Würzburg két igen fontos egyeteme volt a katolikus bibliatudománynak. Vagy Breslauban az egyházjog erősebb volt?

J.G. Breslauban a régi Fridrich Egyetem[3] azért is volt számunkra igen jelentős, mert itt evangélikus és katolikus fakultás is működött. Továbbá arról volt híres a Breslaui Egyetem,  hogy innen került ki abban az időben a legtöbb Nobel-díjas egész Németországban. Összesen nyolcan,[4] mindenféle tudományból: orvos, gyógyszerész és kémikus is akadt közöttük.

B.Gy. A szentírástudomány pedig igen megerősödött Maier működése kapcsán.

J.G. Igen. FriedrichWilhelm Maier[5] volt az utolsó nagy biblikus Breslauban, de ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy az első modern katolikus egzegéta volt egész Németországban. A háború után a teljes német nyelvterületen ismertté vált, mert jelentős iskolát épített fel. Először Freiburgban tanított, majd Würzburgban, Breslauban vált híressé, a háború után azonban a müncheni egyetemre jött és ott működött 8-10 éven keresztül.

B.GY. Úgy tudom, problémája akadt a bíborossal, mert az édesanyja nem volt katolikus. 

J.G. A szinoptikus evangéliumokhoz írt kommentárjára nem kapott nyomtatási engedélyt, mert – hogy szaknyelven szóljak – nem a „két forrás-elméletet” vallotta[6], amely akkoriban a katolikus körökben általánosan elfogadott volt. Vagyis nem azt tartotta, hogy a Márk-evangélium lenne az első, hanem Máté evangéliuma. Elképzelésének lényege, hogy a szóbeli források Márk evangéliumában egyesülnek, és ezt a Máté-evangélium elvetette. Ő azt mondta, hogy az (ős, vagy arám) Máté-evangélium inkább tekinthető az első evangéliumnak, ezért a kommentárját nem tudta megjelentetni. A tiltás azonban nem Rómából érkezett, hanem Kölnből, az érseki hivatalból. Az imprimaturt, vagyis a nyomtatási engedélyt ugyanis Kölnből kellett beszereznie, de nem adták meg neki. Még súlyosabb azonban, hogy oktatói tevékenységét is fel kellett adnia. Ettől kezdve börtönlelkész lett, és csak a háború után jött Münchenbe, abban az időben, amikor Joseph Ratzinger[7] is ott tanult - úgy tudom, ő a tanítványa is volt. Amikor Münchenben megkezdte egyetemi oktatói munkáját, az volt az első mondata a katedrán: „Én a börtönből jövök!”

B.Gy. Ez igazán sokatmondó...

J.G. Természetesen ez abban az értelemben is igaz volt, hogy börtönlelkészi munkából jött. De aztán egy nagy iskolát épített fel. A háború után a legtöbb német egyetemen az Újszövetség-professzorok mind Maier-tanítványok lettek: Rudolf Schnackenburg[8], Otto Kuss[9] Josef Gewiss[10], Franz Joseph Schierse, Franz Mussner[11], Josef Blinzler[12], Wolfgang Trilling[13], Josef Blank[14]

B.Gy. Tehát azt mondhatjuk, hogy a későbbi nagy katolikus biblikusok mind Friedrich Wilhelm Maier tanítványai voltak.

J.G. Pontosabban egy egészen jelentős hányaduk. Ennek ellenére munkásságának nagy részét az íróasztalfiókjának írta, például a Római levél kommentárját is.

B.Gy. A szinoptikus kérdés tehát akkoriban nagyon veszélyes témának számított katolikus körökben?

J.G.  Akkoriban tabunak számított a szinoptikus kérdés. Egészen addig, míg a Biblikus Bizottság újabb döntést nem hozott ebben a kérdésben.

B.Gy. Mondhatjuk, hogy a katolikus biblikusok számára az első enyhülést a Providentissimus Deus enciklika hozta meg[15]?

J.G. Rómában a modern egzegézis megjelenése a Pápai Biblikus Intézet[16] megalapításához köthető, ami 20 évvel később történt. A Biblikus Bizottság ennél régebbi (1902. X.30-án alapította XIII. Leó), és sokkal inkább konzervatívnak tekinthető.

B.Gy. Úgy gondolom, hogy a német katolikus biblikusok számára nagy kihívást jelentett, hogy ugyanabban az országban élt és publikált számos nagy hatású evangélikus biblikus is.

J.G. Ennek következményei voltak a nagy véleménycserék. Nemcsak a Breslaui Egyetemen, hanem például Münsterben is egymás mellett élt az evangélikus és a katolikus fakultás, Münchenben éppígy, és ez a tény persze jelentős tudományos véleménycserét eredményezett.

B.Gy. Jó volt a hivatalos vagy a magánjellegű kapcsolat a katolikus és az evangélikus biblikusok között ebben az időben?

J.G. Ez lassan fejlődött ki, és igazából csak a II. világháború után jött létre. A katolikus egzegétáknak sok nehézséggel kellett szembenézniük, nem egyszer azért, mert túlságosan konzervatívok voltak. Nemzetközi vonatkozásban ezt segítette elő a Society for New Testament Studies (SNTS)[17], ami brit szervezetként jelent meg, amiben az anglikán és a lutheránus egzegéták kezdtek együtt dolgozni. A társaság a háború után kiterjesztette aktivitását Európára is, és a vezetőségben elkezdtek arról vitázni, hogy katolikus egzegétákat is fel kellene venni a társaságba. Ez valójában az 50-es években realizálódott. Én az egyik első katolikus egzegéta voltam, akit felvettek, de a legjelentősebb lépés Rudolf Schnackenburg felvétele volt.

B.Gy. Csakhogy néhányuknak problémája akadt a római Tanítóhivatallal.

J.G. Ilyen jellegű nehézségei voltak Max Zerwick-nek[18] és Stanislas Lyonnet-nek is. Ez azonban már a 60-as években történt, és ebben a konfliktusban szerepe volt a Biblikus Intézet és a Lateráni Egyetem rivalizálásának is. Ennek lett a következménye, hogy mindkét biblikusnak meg kellett válnia a katedrájától.

B.Gy. Térjünk vissza a biblikusokhoz. Beszéltünk F.W. Maierről, de találhatók itt még más jelentős nevek, mint Otto Kuss és Josef Gewiss, vagy Rudolph Schnackenburg, Franz Joseph Schierse, Franz Mussner, Josef Blinzler, Josef Blank. Melyikük számít a legérdekesebb személyiségnek az Ön szemében?

J.G. Nem akarom őket értékelni, inkább csak azokról beszélek, akik rám hatottak, de szeretném újra hangsúlyozni, hogy Otto Kuss és Josef Gewiss, vagy Rudolph Schnackenburg, Franz Joseph Schierse, Franz Mussner, Josep Blinzler, Josef Blank mind F.W. Maier-tanítványok voltak! Ebből is láthatja, hogy a világháború után és a 60-as években milyen erőteljesen érvényesült az ő hatása. Ők érték el, hogy a katolikus Újszövetség-magyarázat az  evangélikus biblikummal azonos tudományos szintre emelkedett, mi több: a 60-as években a katolikus egzegézis számos területen meg is előzte az evangélikus egzegézist.

B.Gy. Magyarországon a Herder kiadásában megjelent német nyelvű újszövetségi kommetársorozat[19] a legismertebb a szakmában. Számos kötetét Ön jegyzi. A legtöbb szerző ebben a sorozatban katolikus.

J.G. Ez egy katolikus kommentársorozat. A háború után, 1946 körül indította el a Herder Kiadó, és az első kiadói szerkesztője Alfred Wickenhauser[20] volt. Aki egyébként ezzel párhuzamosan tervezett egy ószövetségi kommentársorozatot is, de az végülis nem jelent meg. Az újszövetségi kommentársorozatból az első, ami megjelent, Rudolf Schnackenburg János-levelekről szóló munkája volt. Én csak később kapcsolódtam be a munkába, és Pál apostol fogságból írt leveleiről jelentettem meg kommentárt a Filippi, Kolosszei és Efezusi levelekről. Ezt a kommentárt gyorsan elfogadták és használták az evangélikus biblikusok is. Teljesen elismert lett. Sajnos a sorozat nem fejeződött be teljesen, még ma is hiányzik 2-3 újszövetségi írás, például a Tesszaloniki levél és a Jelenések könyve kommentárja, ami nagyon sajnálatos. De nagy hiányt pótolt, és igen sok példányt adtak el belőle, sőt zsebkiadásban is megjelentették. A legnagyobb előrelépésnek azonban az számított a 60-as évek végén, hogy Schnackenburg és svájci evangélikus kollégája létrehoztak egy ökumenikus kommentársorozatot.

B.Gy. Igen ez az EKK – vagyis Evangélikus-Katolikus Kommentár sorozat[21].  Ebből megjelent a Máté-kommentár Ulrich Luztól[22], és a sorozat fölvette az Ön kommentárját is.

J.G. Igen az én Márk-kommentárom is megjelent ebben a sorozatban. Ez nagyon nagy dolog volt, mert ez lett az első ökumenikus kommentár-sorozat.

B.Gy. A sorozat azonban még mindig nem fejeződött be.

J.G. Ezeken még dolgoznak, míg a Herder-kommentárt lezárták, annak ellenére, hogy két kötet még hiányzik. A kiadó és a kommentárok szerzői minden évben találkoznak, a legutolsó kötet, ami megjelent, az 1. Korintusi levél első kötete Thomas Schneller Frankfurtban élő katolikus egzegéta tollából. Ezzel kapcsolatosan mindössze azt hangsúlyoznám, hogy nem Eduard Schweizer[23] volt az egyetlen irányítója ennek a kommentárnak. De az a tény igen örvendetes, hogy egy ökumenikus kommentár terve evangélikusoktól származik. Edward Schweizer mellett Rudolf Schnackenburg, Ulrich Wilcken[24] és Josef Blank is részt vett a tervezésben.

B.Gy. Érdekes, hogy Ulrich Luz igen hosszú ideig Eduard Schweizer asszisztense volt. Most olvastam egy szép írását mesteréről. Ugyanebben a kötetben Ön Schnackenburgról írt hasonlót. Szabadjon megkérdeznem: milyen személyes emlékei vannak Schnackenburgról?

J.G. Schnackenburg egyike azoknak, akik engem is nagyon befolyásoltak, azért is, mivel F.W. Maier tanítványa volt, aki a modern egzegézist meghonosította a katolikus egyházban. Schnackenburg nagy nemzetközi tanítványi kört szerzett magának, és sokat dolgozott, sok publikációja jelent meg, ökumenikus tevékenysége pedig oda vezetett, hogy egyike lett a SNTS katolikus elnökeinek. Élete végén kerültem vele nagyon szoros baráti kapcsolatba. Közösen mentünk szabadságra, és ezt az időt együtt töltöttük. Legtöbbször az Osztrák Alpokban. Rendkívüli aszketikus ember volt, ami miatt néha kicsit össze is szólalkoztunk barátilag. Például szabály volt nála, hogy 10 napnál egy órával sem tölt több időt szabadságon. Ha ezt meg kellett volna hosszabbítani, nagyon dühös lett volna. Utána azonnal vissza akart térni az íróasztalához.

B.Gy. A szabadsága alatt is szoros napirendet követett?

J.G. Természetesen a szabadsága idején egy kicsit engedékenyebb volt. Sokat sétáltunk végtelennek tűnő beszélgetésekbe merülve, a legtöbb esetben természetesen biblikus szakkérdésekről. Rokonított bennünket, hogy én is sziléziai származású vagyok – Schnackenburg szintén Sziléziában született.

B.Gy. Eszerint tehát minden fontos biblikus Sziléziából érkezett…

J.G. Természeten ez összefügg Maierrel is. Ő ugyan nem volt sziléziai, hanem Breslauból származott, mégis sok sziléziai egzegéta támadt a katolikus egyházban.

B.Gy. Tehát nem maga az egyetem volt az ok, hanem Maier miatt nevelődtek itt a katolikus egzegéták.

J.G. Később az összeset áthozta Münchenbe, ez kapcsolt bennünket szoros barátságba Schnakenburggal. A kommunista időszakban együtt utaztunk, mivel a lengyel egzegéták szívesen meghívtak bennünket: Lengyelországban a kommunizmus ilyen vonatkozásban egy kicsit liberálisabb volt. 1972-ben volt egy kongresszus Krakkóban, ahol privát vendégei voltunk az ottani érseknek, akit Karol Wojtylának hívtak.

B.Gy. Ez igazán érdekes.

J.G. Sok szeminaristával is találkoztunk. Az 1960-as években tele voltak a lengyel szemináriumok.

B.Gy. Szabadjon megjegyeznem, amit talán professzor úr sem tud, hogy ebben az időszakban jó néhány magyar teológus, többek között Gál Ferenc azért tanult meg lengyelül, mert így tudott újabb teológiai könyvekhez jutni. Ekkor ugyanis Lengyelországban lehetséges volt egyes nyugati teológiai könyveket megjelentetni, míg Magyarországon ez lehetetlen volt. Ezért a magyar teológiai publikációk egy része a lengyelek segítségével született.

J.G. Talán elmesélhetek egy történetet erről az útról. Krakkóban voltunk a konferencián. Érdekes, hogy Wojtyla érsek ezen a konferencián mindig résztvett, annak ellenére, hogy nem volt biblikus. Jól beszélt németül, én is beszélek egy kicsit lengyelül. Akkor történt, hogy a kongresszus minden résztvevője felállt - ez már történelem! –, keresztet vetettek, és felolvastak egy szöveget. Wojtyla azonban nem vetett keresztet. Azt hittem, ez egy evangéliumi szöveg. Később jöttem rá, hogy egyáltalán nem evangéliumi szöveg volt, hanem Wyszynski bíboros levele.

B.Gy. Ez azt jelenti, hogy Wyszynski levelét…

J.G. Igen! Úgy hallgatták, mintha evangélium szövege lenne.

B.Gy. Ez akkor nagy jelentőségű volt; a tisztelet jele.

J.G. Ez ugyanakkor az ortodoxia jele is volt a katolikus egyházban. Azt jelentette, hogy Wyszynski Lengyelország „koronázatlan királyának” számított akkoriban.

B.Gy. Úgy vélem, Wyszynski tényleg nagy formátumú bíboros volt, és az ő segítsége nélkül Wojtylát nem választották volna pápává.

J.G. De ezért sokat is tett! Börtönben volt. Jártam abban a ferences kolostorban, ahol házi őrizetben tartották. Ez ismét Sziléziában volt. Elmesélte nekem, hogy nem tudta, hol van. Ugyanis az ablakokat bedeszkázták, és hermetikusan elzárták őt a külvilágtól. Ez igen érdekes élmény volt, és ezért a lengyel egzegétákkal mindig kapcsolatot tartottam.

B.Gy. Ez azt is jelentette, hogy Schnackenburgnak nagy hatása volt a lengyel egzegétákra is.

J.G. Igen, amennyiben ez akkoriban lehetséges volt. A kommunista korszakban néhány könyvet lefordítottak lengyelre, később az én könyveim közül is számosat, de akkoriban ez sokkal nehezebb volt. Másokat is lefordítottak, nem csak Schnackenburgot, de őt igen tisztelték. Ő valóban Sziléziában született, de csak véletlenül: édesapja ugyanis erdőmérnök volt, ezért született Katowicében. Az édesapja a világháború első hetében elesett a fronton. Ez egy igen komoly sorscsapást jelentett a családja számára. Ekkor a testvére csak kétéves volt, és az édesanyjuk a kisgyerekekkel teljesen egyedül maradt.

B.Gy. Mi volt Schnackenburg egzegézisének vezérfonala?

J.G. Ezt elég nehéz megmondani. Az Újszövetségről 24 könyvet írt, nem csak egyetlen munkát. Nem lehet azt mondani, hogy Máté evangéliumára specializálódott volna, hanem mindig az egész Újszövetséget tartotta szem előtt. Sőt még Ószövetséggel is foglalkozott, és annak egész kulturális hátterével. Mégis azt kell mondanom, hogy Schnackenburg igazán szenvedélyesen a János-irodalommal foglalkozott. Mint azt már említettem, a Herder kommentársorozatban az ő munkája jelent meg először a János-levelekről, majd pedig hihetetlenül nagy kommentárt írt a János-evangéliumról is.

B.Gy. Nálunk Bolyki János publikált egy nagy János-kommentárt, és bár ő kálvinista, mégis sokat idézi Schnackenburg munkáját. Nálunk igazán nagy esemény, hogy egy református teológus ilyen intenzíven használja egy katolikus egzegéta  írásait.

J.G. János irodalmát vizsgálva nem lehet megkerülni Schnackenburgot, olyan hihetetlenül sokat dolgozott ezen a területen.

B.Gy. Váltsunk egy kicsit témát! Véleménye szerint az elmúlt évszázadban mik voltak a bibliatudomány legfontosabb kérdései és újdonságai? Mik voltak az újabb felfedezések és melyek az újabb irányzatok?

J.G. Meg kell talán állnunk az ún. Jézus élete-kutatás mellett, ami először is egészen protestáns kutatási iránynak számított, de azt kell mondanunk, hogy egy bizonyos káoszhoz vezetett, és nem hozott jelentős eredményt. Gondolok itt Albert Schweitzer[25] Jézus élete-kutatást összefoglaló munkájára. Ő igazán pontosan összefoglalta a Jézus élete-kutatást, de a végeredmény igen zűrzavaros lett, ugyanis minden kutató a maga szubjektív Jézus-képét alkotta meg, és azt akarta igazolni, hogy ez található meg az evangéliumokban.

B.Gy. Tehát azt mondhatjuk, hogy a Jézus élete-kutatás zsákutcába jutott.

J.G.  Igen, zsákutcába jutott.

B.Gy. Feltűnt később valami újabb kezdeményezés.

J.G. Egy kis szünet következett be ebben a kutatásban, majd jött Rudolf Bultmann[26], aki az evangélikus egyházban óriási hatást fejtett ki. Sokkal nagyobb hatást, mint nálunk, katolikusoknál Maier. Akkoriban az evangélikusoknál szinte minden Újszövetség-kutató Bultmann-tanítványnak számított. A Jézus-kutatásban új kérdéseket tett fel, többek között az evangéliumok keletkezési folyamatát illetően. Ebben a helyzetben igen nehéz volt egy újabb Jézus-könyvet írni. Talán szabad azt mondanom, hogy ebben a nehéz helyzetben én kíséreltem meg ezt. Ez akkoriban igen nagy rizikót jelentett, ugyanis új módszerrel és módszerek összevonásával készítettem el Jézus-könyvemet. De azt is fel kell fedeznünk, hogy a Jézus-kérdésnek az egyházon kívül is igen nagy jelentősége van. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy a fiatalok azt mondják: Jézust igen, az egyházat nem tudják elfogadni. Meg kell tehát kérdeznünk, honnan ez a nézet. Talán Jézus maga érdekesebb, mint az egyházban Jézusról elhangzó igehirdetés. Ezt mindenképpen meg kell kérdeznünk, hogy mi miatt történik mindez?

B.Gy. Azt gondolja talán, hogy Jézus igehirdetését is dogmatikusnak gondolják a fiatalok?

J.G. Nem, ezt nem tudom. Nem tudom, hogy ez Magyarországon hogy van, de amikor prédikációt hallgatok, az bizony igen sokszor nagy ostobaság.

B.Gy. Szokták azt mondani Magyarországon is, hogy Németországban két Jézust ismertek: egyet az egyetemi katedráról és egyet a templomi szószékről.

J.G. Én úgy gondolom, hogy ezt egyáltalán nem lehet mondani, ez a német helyzet félreértése. Ugyanis tényleg sokat kell dolgozni Jézus megértésért. Intellektuális erőre is szükség van, hogy felfedezzük Jézust! Azt is látnia kell, hogy más nagy szellemek is igen lelkesednek Jézusért, olyanok is, akik az egyházzal nem tudnak mit kezdeni. Csak egy példát említenék: Karl Jaspers[27] jelentős könyvet írt a meghatározó emberekről, és elsőként Jézust említette. Sőt, Jézust a zsidók is újra felfedezték.

B.Gy. Talán ez volt az újabb iránya a Jézus-kutatásnak: a zsidó Jézus kutatása.

J.G. Ez talán még korábban kezdődött. Már a XIX. század végén kezdték újra felfedezni a zsidók Jézust.

B.Gy. Josef Klausner[28] könyvére gondol?

J.G. Igen Klausner, és Salom ben Chorin[29]  „Jézus testvérem” könyvére is. Ez igen fontos fejlődési állomásnak számít. Jézust magát egy egzegézis új komponensének kell tekinteni.

B.Gy. Mostanság igen sokat hallunk egy szociológiai megközelítésről Gerd Theissen Jézus- kutatásai esetében. Magyarra is lefordították, és ismertté vált a módszere.

J.G. Ez is igen érdekes, ugyanis nem beszélhetünk a környezet nélkül Jézusról, mintha egyszerűen az égből pottyant volna közénk. Meghatározott időben, meghatározott szituációban, egy meghatározott népbe és vallási kultúrába született bele. Azért kell megismernünk, hogy miként nézett ki Palesztina Jézus idejében és milyen volt az ottani gazdasági helyzet, mert akkor reálisabb képet alkotunk Jézusról. Galilea nagy része nagybirtokosok kezében volt, akik Egyiptomban laktak, és a lakosok csak bérelték a földet, a bérletért pedig fizetniük kellett. Ennek a szociális kérdésnek a pontos ismerete nagyon fontos, amikor Jézusnak azt a szavát elemezzük, hogy „Boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa” Ezt nem lehet ilyen háttér nélkül vizsgálnunk. Jézus ugyanis a szegények között vándorolt, az ő élethelyzetüket élte meg.

B.Gy. Ahogyan én tudom, Jézus idejében igen sok szegény volt Palesztinában, mert az még túlnépesedett is volt. Sok ember élt kis területen.

J.G. Ezek voltak a föld szegényei. A görögben két szó van a szegényekre. Az egyik, akiknek van földjük, és a másik, akik koldulásra szorulnak – ezeket „ptochoi”-nak nevezik. Olyan szegények, hogy a többiek leköpik őket. És Jézus ezeknek beszél! Jézus ezeknek a szegények szegényeinek mondja hogy boldogok! Ez egy olyan szociológiai szempont, amellyel nekünk ismét csak számolnunk kell az értelmezés esetében. Azok, akik leginkább rászorulnak a segítségre, akiket az egyház mindig segített. Ez azonban Jézus tanításának kulcsélménye kellene hogy legyen!

B.Gy. Önnek mint professzornak nagy szerencséje volt, hiszen sokáig és sok embert tanított. Hány diákja volt Münchenben?

J.G. Először is pontosítanom kell: kezdetben Münsterben tanítottam. Ott 2-3 ezer hallgatóm volt a teológiai fakultáson. Ez a zsinat utáni időszak volt, egy nagy kitörés. Maga a fakultás is igen érdekes volt: Karl Rahner[30] fakultása volt, Ratzinger is ide tartozott egy időszakban, és Johann Baptist Metz[31] is.  Mindegyik ismerős név, nem csak Walter Kasper például. Ez a nagy kitörés ideje volt és egyben az igen megnőtt érdeklődésé a Biblia iránt. Azt kell mondanom, hogy nekem is, mint Schnackenburgnak, igen sok tanítványom volt.

B.Gy. Ennek ellenére a zsinati atyák között szinte nem is találunk biblikust.

J.G. Ez valóban így van, és ez igen különös történet. Ugyanis a II. Vatikáni Zsinat egyik meghatározó teológusa Karl Rahner volt.

B.Gy. Tehát a zsinatot a dogmatikusok és az egyházjogászok uralták.

J.G. Azt kell mondanom, hogy teológiai vonatkozásban Karl Rahner meghatározó volt. Vonzotta a fiatalokat – Hans Küng és Josef  Ratzinger is az ő árnyékában nőttek föl, nem úgy mint Rudolf Schnackenburg, a biblikus. Aki ekkoriban már ugyancsak ismert volt, mégis sokat bosszankodott amiatt, hogy a zsinaton nem vált meghatározóvá egyetlen egzegéta sem. Talán csak Beda Regaux Belgiumból. Őt jól ismertem: ferences szerzetes, aki benne volt a Biblikus Bizottságban is. Ő talán bekapcsolódott a Dei Verbum dokumentum elkészítésébe, de olyan szöveget készített, amely felbosszantotta a konzervatív egzegétákat, és Ranhner végül megakadályozta, hogy ez a szöveg megjelenjen. Akkor kezdődött ennek a szövegnek a javítása. Létezik a zsinati szövegeknek két kötetes kommentárja, amelyben ennek utána lehet olvasni.

B.Gy. Önnek ellenben igen sok nagynevű tanítványa van a jelenlegi biblikusok között.

J.G. Igen, kb. 50 olyan hallgatóm van, aki nálam doktorált, ezekből húsznak van jelenleg is tanszéke. Természetesen vannak püspökök is közöttük.

B.Gy. Tudna néhány nevet is említeni ezek közül?

J.G. Akadnak jónéhányan, akik az USA-ba távoztak, ugyanis az amerikaiak mindig kihalásszák a legjobb embereket. Ezek között megemlíteném Hans-Josef Klauck-ot[32], aki Chicagóban tanít, és kiemelném  Elisabeth Schüssler-Fiorenzát[33] is.

B.Gy. Ő a nagy feminista teológusnő.

J.G. Igen, ő ebben az irányban fejlődött tovább. Braun Torontóban, Frankenmölle Dortmundban, mások német egyetemeken vannak, például Dornmayer. Akbanu Benin püspöke, Modisu Kongóban püspök.

B.Gy. Van kapcsolata ezekkel a tanítványokkal?

J.G. Igen, van. Mindig visszajönnek Németországba. Modisu talán már egy kicsit beteg. Kongóban egy ideje borzasztó állapotok vannak, állandóan háborúznak, és nem is tudom, hogy most minek kell nevezni az ottani államot. A polgárháború egészen összetörte.

B.Gy. Professzor Úr Ön már nyugdíjas, ennek ellenére állandóan utazik mindenhova a világban.

J.G. Hálát adok az Istennek, hogy jól vagyok, és amíg egészségem engedi, nagyon szívesen vállalom ezeket az utakat.

B.Gy. Az elmúlt héten, úgy tudom, Egyiptomban, Alexandriában volt.

J.G. Igen, Alexandriában voltam III. Theodor pápánál. Őt is pápának nevezik, és nem pátriárkának. Ő a görög ortodoxok pápája Alexandriában és egész Afrikában. Egészen nyitott embernek számít irányunkban, Benedek pápa szintén közeledik az ortodoxokhoz. De el kell mondanom, hogy Alexandria is igen nehéz helyzetben van: a keresztények az iszlám országban kisebbségben vannak, a minaretek és mecsetek árnyékában élnek. Őket időnként üldözik, sőt olyan is akad, hogy valakit megölnek. Nem csak a városokban, hanem vidéken is.

B.Gy. Ilyen szituációban hogyan élnek a biblikusok Afrikában? Egyáltalán élnek még ott biblikusok?

J.G. Igen, egy bizonyos szinten igen, annak ellenére, hogy ezen még lehetne javítani. Igen aktívak a keresztény-muszlim párbeszédben. Én is publikáltam az elmúlt években egy könyvet a Koránról. Aki a Koránt olvassa, fel kell fedeznie, hogy annak fele tulajdonképpen olyan, mint az Ószövetség. Ezen alapok nélkül a muszlimok és zsidók között a párbeszéd lehetetlen. De amikor mi erről elkezdünk beszélni, azt a muszlimok egészen másként látják. Ezért úgy gondolom, hogy még sok időnek kell eltelnie, hogy ezt hatékonyan tudjuk folytatni. A keresztény egzegétáknak is rá kell jönniük arra, hogy az Újszövetség is az Ószövetség alapján született. Hogy az Ószövetség az Újszövetségnek az alapja, és az Újszövetséget az Ószövetség nélkül lehetetlen megérteni. Ugyanezt kell elmondanunk a Koránról is. Ez még így nem kezdődött el.

B.Gy. Azt mondhatjuk tehát, hogy a Korán-kutatás és annak a stílusa egészen más, mint a bibliakutatás és annak stílusa?

J.G. A Korán-kutatás jórészt kritikátlan a szöveggel szemben, kevés kritikus iszlámkutatót találunk. A mi iszlámkutatóink sem vették még észre ezt a különbséget. Teleman Lagen, jelentős iszlámkutató, írt egy óriási könyvet Mohamedről két kötetben: oldalak százain egyszerűen a régi tradíciót adja át. Igen kevés a kritikus hang, talán szükség lenne egy történetkritikai Korán-kutatást végezni, sőt egy történetkritikai Mohamed-kutatást végezni. Nagyon sok dolog bizonytalan Mohameddel kapcsolatban. Az is kérdés, hogy Mekka egyáltalán létezett-e Mohamed korában. Néhányan azt állítják, hogy Mekka ebben az időben egyáltalán nem létezett. Ő ugyanis szíriai körülmények között nőtt fel. De ezt a kritikai vizsgálatot egyáltalán nem lehet elvégezni, mert teljesen elzárkóznak előle. Nem olyan bemutatásra gondolok, mint amilyet Salman Rushdie a Sátáni versekben tett [34], amiért halálra itélték, és meg akarták ölni. De találkozunk hasonló esetekkel olyanoknál is, akik kritikusan gondolkodnak. Így aztán a kritikus gondolkodás egyáltalán nem lehetséges ebben a vonatkozásban. Az újságokban megjelent dán karikatúrák szerzőjének Angela Merkel különdíjat adott. Azt akarta igazolni, hogy nálunk, Nyugat-Európában véleményszabadság uralkodik. Mindenki kimondhatja, amit gondol. Ez azonban igen veszélyes dolog volt. A kancellárnő részéről nagy bátorságnak számított megjelenni olyan valakivel, aki ilyet jelentett meg az újságokban.

B.Gy. Ez azt is jelentené, hogy maguk a muszlimok sem képesek a Koránt történeti írásként értelmezni?

J.G. A muszlimok nem annyira képtelenek erre, mint inkább nem akarják így értelmezni.

B.Gy. Ezzel szemben viszont elmondhatjuk, hogy a muszlim vallási közösségek igen erősek és összetartók Európában, míg a keresztény közösségek gyengének tűnnek.

J.G. Azt gondolom, hogy a muszlim társadalomnak is változnia kell. A muszlim országokban is modernizálni kell a társadalmat. De az iszlám ereje nálunk nem azért nyilvánul meg, mert olyan erős, hanem azért, mert Európában igen gyenge a kereszténység. Ha ez másként lenne, akkor az iszlámnak nem lenne ekkora lehetősége. Ha egészen konkrétan nézzük: ha mindent komolyan vennének, ami a Koránban áll, azt egy tudományosan gondolkodó ember számára szinte lehetetlen lenne elfogadni. Ezért adódnak kritikus hangok is, Bassam Tibi például, egy talán szíriai arab, aki a Göttingeni Egyetemen professzor, és aki könyvet írt az iszlám kríziséről[35]. Könyvében azt állítja, hogy amennyiben az iszlám nem változik, és nem szembesül a modern kérdésekkel, nincs jövője.

B.Gy. Ez azt jelenti, hogy a muszlim világnak és vallási gondolkodásnak változnia kell, ugyanakkor vallási okok miatt ez lehetetlennek látszik.

J.G. Persze hosszan fog tartani, amíg ezekben az eredeti muszlim országokban is változni fog valami, ugyanis nincs túlságosan sok képzett ember ezekben az országokban. Tehát nincs olyan tömeg, amely egy kijelentésnek utána gondolna. Ez még sokáig fog tartani, és valószínűleg Európában kell elkezdődni.

B.Gy. Ön, akinek igen nagy tapasztalata van a bibliatudományban és a katolikus egyházban is, és mint aki igen sokoldalúan ismeri az egyházi életet, hogyan látja a jövőt?

J.G. Én úgy látom, hogy az egyház jövője sem Wittenbergből, sem Rómából nem indulhat el, hanem a harmadik világból. Tehát, hangsúlyozom: sem Rómából, sem Wittenbergből, hanem a harmadik világból!

B.Gy. És a bibliatudomány megújítása honnan fog jönni?

J.G. Úgy gondolom, hogy továbbra is beszélő viszonyba kell maradnunk a világgal, és a fontosabb kérdésekre kell koncentrálni. Mindenkor vissza kell kérdeznünk: vajon egy probléma mit is jelent a keresztény életben. Nem szabad l’art pour l’art könyveket írni,  hanem erre a feladatunkra kell koncentrálni.

B.Gy. Tehát, ha jól értem, olyan bibliatudományi munkákra van szükség, amelyek nem csak tudományos értelemben értékesek, hanem amelyeket pasztorális haszonnal is olvashatnak az emberek.

J.G. Igen, de természetesen intellektuálisan értékes munkákra gondolok.

B.Gy. Ez persze egy igen érzékeny egyensúlyt feltételez.

J.G. Igen, de ennek meg kell nyilvánulni a prédikációban is. Újra tartalmilag lényegesnek kell lenni.

B.Gy. Szeretném megköszönni Önnek nem csupán ezt a beszélgetést, amely számomra igen érdekfeszítő volt. Remélem, hogy Ön is élvezte. Szeretném megköszönni, hogy olyan sok alkalommal meglátogatott bennünket, és oly nagy támogatást nyújtott a mi Biblikus Konferenciánknak, és azt is, hogy személyesen adta át az első, Önről elnevezett díjat. Ezzel ugyanis megtisztelhetjük azokat, akik igen sokat fáradoztak a magyar bibliatudományért. Azt kívánom Önnek és magunknak is, hogy még sok éven keresztül látogasson meg bennünket és támogassa ezt a tudományos fejlődést. Innen hová utazik?

J.G. Rómába.

B.Gy. Ez azt jelenti, hogy nemcsak Alexandriában és Münchenben, hanem Rómában is otthon érzi magát.

J.G. Ezt lehet mondani.

B.Gy. Akkor Isten áldását kívánom minden útjára.

J.G. Nagyon köszönöm.

[1] Karl Staab (1892-1974) római katolikus pap és egzegéta. 1914-ben szentelték pappá, 1925-ben Münchenben habilitált újszövetségi egzegézisből, ugyanott magántanár. 1929-től az újszövetségi egzegézis és a hermeneutika tanára Würzburgban, később dékán ugyanott. 1957-ben nyugdíjba vonult. A Regensburger Neues Testament és az ún. Echter-Bibel kiadója Franz-Adam Göpfert-el együtt, de megjelent egy háromkötetes morálteológiája is.

[2] Berthold Altaner (1885-1964) német katolikus egyháztörténész. 1919-ben Breslauban habilitált ókeresztény és újabb kori egyháztörténetből, majd 1925-től ott tanított ókeresztény egyháztörténetet. 1933-ban a nácik eltávolították az egyetemről, 1946-ban Würzburgban professzor, 1950-ig tanított, Joseph Wittigtől vette át a patrológiát. Legismertebb műve Altaner – Stuiber: Patrologie: Leben, Schriften und Lehre der Kirchenväter (Freiburg/Basel/ Wien 1966)

[3] Az Egyetemet 1702-ben alapították Leopoldina néven, majd újra alapították 1811-ben (Schlesische Friedrich-Wilhelms-Universität zu Breslau). 1945-ben – amikor ezt a területet Lengyelországhoz csatolták – ismét újra alapították mint a korábbi Lemberg (Lwow) Egyetem utódát. 1952-1989 között új nevet kapott: Boleslaw Bierut Egyetem.

[4] Nobel-díjasok: Theodor Mommsen (1902, irodalmi), Lénárd Fülöp (Philipp Lenard, 1905, fizikai),  Eduard Buchner (1907, kémiai), Paul Ehrlich  (1908, orvosi), Gerhart Hauptmann  (1912, irodalmi), Fritz Haber (1918, kémiai), Friedrich Bergius  (1931, kémiai), Otto Stern  (1943, fizikai), Max Born  ( 1954, fizikai), Reinhard Selten (1994, közgazdasági).

[5] Friedrich Wilhelm Maier (1883-1957) katolikus apa és protestáns anya gyermeke. Freiburgban katolikus teológiát, filozófiát és klasszika filológiát, valamint keleti nyelveket tanult. 1905-ben Júdás levélből doktorált Freiburgban, 1906-ban pappá szentelték, 1906-1910 között lelkipásztor. 1907-ben Ignaz Rohrnál habilitált Strassburgban, mivel vegyes házasságból való származása miatt a freiburgi érsek ezt nem engedélyezte. Javasolták, hogy a bibliai nyelvekben tanuljon tovább, és Kaiserstuhl-ban lett plébános. 1910-től tanít Strassburgban magántanárként, itt köt barátságot Albert Schweitzerrel. 1912-ben meg kellett szakítani a tanítást a szinoptikus evangéliumok keletkezéséről vallott két forrás elmélet miatt. 1913-ban katonai lelkész, részt vesz a háborúban. 1921-ben Breslauban városi lelkész, 1920-tól magántanár az egyetemen. 1924-ben Joseph Sickenberger utódaként megkapja az Újszövetségi Tanszéket, majd 1938-ban Münchenbe hívták, ahol 1945-től az Újszövetségi Egzegézis Tanszék vezetője, a fakultás sztárja lett egészen 1951-ig. A római zaklatásokért Otto Kuss és XVI. Benedek is bocsánatot kért,. Barth és Bultmann nagyságú katolikus egzegéta, őt tekinthetjük a német katolikus egzegéták atyjának. Tanítványai Josef Gewiss, Otto Kuss, Rudolf Schnackenburg, Franz Joseph Schiere, Franz Mussner, Josef Blinzler, Wolfgang Trilling, Josef Blank.

[6] A szinoptikusok két forrás-elméletének vitája a XIX. században kezdődik, többek között Christian Hermann Weisse (1801-1866) és Heinrich Julius Holtzmann (1832-1910) munkássága nyomán. Ma már szinte mindenki elfogadja. Lényege, hogy Máté és Lukács evangéliuma két azonos forrást használhatott: Márk evangliumát és az ún. Quelle, vagy más szóval Logienquelle (Q) forrást. Emellett számos szóbeli forrás is az evangélisták rendelkezésére állt, amit mint saját anyagukat („Sondergut“) az evangéliumuk szövegébe bedolgoztak.

[7] XVI. Benedek pápa (latinul: Benedictus PP. XVI), született Joseph Alois Ratzinger (Németország, Bajorország, Marktl am Inn, 1927. április 16.) a római katolikus egyház vezetője 2005 óta. A bíborosi testület 2005. április 19-én választotta pápává; 2005. április 24-én iktatták be. 1946-1951-ig filozófiát és teológiát tanult a friesingi főiskolán és a Müncheni Egyetemen. 1951. június 29-én szentelték pappá. Professzori kinevezését követően a bonni, a münsteri, majd a tübingeni egyetemen tanított. Regensburgban egyetemi tanszéket (intézetet) alapított, amelyet ma is a „Ratzinger-iskola”-ként emlegetnek. 1972-ben megalapította a Communio című katolikus folyóiratot. 1977-ben kinevezték München érsekévé, ugyanezen év júniusában bíboros lett. 1981-ben II. János Pál pápa kinevezte az egyházi tanítóhivatal, a Hittani Kongregáció prefektusának.  1982-ben lemondott a müncheni érseki tisztségről, 1993-ban pedig Velletri-Segni püspök-bíborosa lett. 2002 novemberétől pápává választásáig a bíborosi kollégium dékánja, egyúttal az egyházi törvény és az ősi szokás szerint Ostia püspök-bíborosa.

Magyarul megjelent könyvei: A keresztény hit (Bécs 1976), A mustármag reménye (Prugg Verlag, Eisenstadt 1979), Beszélgetés a hitről Vittorio Messorival (Vigilia, Budapest 1990), Krisztusra tekintve: a hit, remény és a szeretet gyakorlása (Vigilia, Budapest 1993), Bevezetés a katolikus egyház katekizmusába (Christoph Schönbornnal közösen, Ecclesia, Budapest 1994), A föld sója (Szent István Társulat, Budapest 1997), A remény forrásai: gondolatok az üdvtörténet nagy ünnepeiről (Ecclesia, Budapest 1997), Augsburgi Nyilatkozat (Szent István Társulat, Budapest 1999), Dominus Jesus (A Hittani Kongregáció vezetőjeként, Szent István Társulat, Budapest 2000), A keresztény erkölcs alapelvei (társszerző Heinz Schürmann és Hans Urs von Balthasar mellett, L'Harmattan, Budapest 2002). A liturgia szelleme (Szent István Társulat, Budapest 2002), Isten és a világ (Szent István Társulat, Budapest 2004), Benedek Európája a kultúrák válságában (Szent István Társulat, Budapest 2005), Életutam. XVI. Benedek pápa önéletírása 1927-1977 (Szent István Társulat, Budapest 2005), Jézus Krisztus Istene: elmélkedések a Szentháromság titkáról (Szent Gellért Kiadó, Budapest 2006), Értékek az átalakulás idején: helytállás a jövő kihívásaival szemben (Don Bosco Kiadó, Budapest 2006), Új éneket az Úrnak (Jel Kiadó, Budapest 2007), A názáreti Jézus (Szent István Társulat, Budapest 2007. Bevezetés a keresztény hit világába (Az "Einführung in das Christentum" új fordítása, Vigilia, Budapest 2007), Bevezetés a keresztény hit világába (Az "Einführung in das Christentum" Márton Áron fordításában, Mentor, Marosvásárhely 2008), A közép újrafelfedezése. Alapvető tájékozódások (Szent István Társulat, Budapest 2008), Az Egyház apostoli arca (Szent István Társulat, Budapest 2008), Pál, a népek apostola (Szent István Társulat, Budapest 2008), Az egyházatyák (Szent István Társulat, Budapest 2009).

Életrajzok: Rónay Tamás: Kanyarok után a pápai trónon. XVI. Benedek életútja (Kairosz, Budapest 2005), Vajda Julianna: XVI. Benedek pápa (Ecclesia, Budapest 2005), Helmut S. Ruppert: XVI. Benedek, a német pápa (Agapé, Szeged 2006)

[8] Rudolf  Schnackenburg (1914-2002) katolikus teológus. 1955-ben Bambergben az Újszövetségi Tanszék vezetője, 1957-82 között Würzburgban oktatott. A Máté és János evangélium, valamint a jánosi irodalom és az Efezusi levél egyik legnagyobb szakértőjének tartják. A bibliai szövegek hatástörténetét talán ő vizsgálta legalaposabban a német katolikus teológusok között. Legtöbb kommentárja a Herder Theologischer Handkommentar zum NT sorozatban jelent meg. Magyarul: Krisztus követése - ma (Egyházfórum, Luzern 1990).

[9] Otto Kuss (1905 Lauban, Szilézia-1991 Gütersloh) katolikus teológus és biblikus.  1924-1931 között Breslauban, Bonnban és Berlinben tanult filozófiát és teológiát. Kezdettől fogva példaképe volt Friedrich Wilhelm Maier, breslaui egzegéta. Adolph Bertram bíboros szentelte pappá 1931-ben Breslauban. Káplán volt Liegnitz-ben (1931/32),  majd hamarosan prefektus lett az egyházmegyei fiúszemináriumban Glogauban. 1933-1945 Breslauban plébános és egyetemi lelkész. 1930-ban teológiai doktorátust szerzett az Ádám-Krisztus párhuzam vizsgálatával. Habilitációját megakadályozta a nemzeti szocialisták hatalomra jutása. A háború után  Regensburgba hívták a filozófiai és teológiai főiskolára tanítani, ahol még patrisztikát is tanított. 1948-ban Padenbornban az Újszövetség tanára az érseki teológiai akadémián. 12 év után 1960-ban Münchenbe kapott meghívást az Egyetem Újszövetségi egzegézis és Bibliai hermeneutika Tanszékére. 1966-ban itt alapította meg növendékeivel a Collegium Biblicumot, ez a csoport bibliai teológiai témákkal foglalkozott. 1973-ban nyugdíjazták. Egyik legkülönösebb munkája a „Jézus és Szókratész“ címmel megjelent meditációs könyve. Sikerült a történet-kritikai egzegézist meghonosítania Münchenben. Sokat foglalkozott Pál teológiájával, és mindig érdekelte az a teológia, ami kapcsolatban áll a kérügmával.

[10] Josef Gewiss (1904-1962) Ujszövetség kutató katolikus teológus. Sziléziában született és Münsterben tanult teolgiát, F.W: Maier tanítvány. 1946-tól Usz egzegézist tanított. Igen korán alkalmazta a történetkritikát és a formatörténetzet a katolikus ujszövetségi egzegézisben.

[11] Franz Mussner (*1916) német teológus, Újszövetség-kutató. 1952-ben Münchenben szerzett teológiai doktorátust, 1953-tól a trieri teológiai fakultáson, 1967-től a Regensburgi Egyetem Katolikus Teológiai Karán tanított. Innen vonult nyugállományba, jelenleg Passauban él. 1981-ben Buber-Rosenzweig Emlékéremmel, 2000-ben a WWA (Westfälisches Wirtschaftsarchiv) Alapítványának Ökumenikus Díjával tüntették ki. A történeti Jézusra vonatkozó “legújabb kérdések„ egyik szakértője. A zsidó-keresztény dialógusban igen aktív.

Művei: "Was lehrt Jesus über das Ende der Welt?" (Mit tanít Jézus a világ végéről?, 1958); "Die johanneische Sehweise und die Frage nach dem historischen Jesus" (A jánosi látásmód és a történeti Jézus kérdése, 1965); Michael Schmaussal együtt: "Handbuch der Dogmengeschichte, Bd. 1/3/2: Geschichte der Hermeneutik von Schleiermacher bis zur Gegenwart" (A dognatörténet kézikönyve 1/3/2: A hermeneutika története Schleiermachertől napjainkig, 1970); "Hören auf sein Wort, Verkündigung im Kirchenjahr" (Szavára hallgatva, Igehirdetés az egyházi évben, 1979); "Herders theologischer Kommentar zum Neuen Testament, Bd. 9: Der Galaterbrief"; "Bd. 13/1: Der Jakobusbrief" (Herder Teológiai Kommentár az Újszövetséghez, 9. kötet: A Galata-levél, 1988; 13/1. kötet: A Jakab-levél, 1987)

[12] Josef Blinzler,(1910-1970) katolikus Újszövetség-kutató. Dillingenben érettségizett, ugyanott, majd Münchenben tanult teológiát. 1935-ben szentelték pappá. 1936-ban diplomázott Münchenben Joseph Sickenbergernél Jézus színeváltozása témájában. Több helyen volt hitoktató München környékén és a sváb vidéken. 1947-ben habilitált Münchenben Friedrich Wilhelm Maiernél, ugyanebben az évben Rudolf Schnackenburg is elfogadta ezt. 1949-től rendkívüli, 1954-től rendes újszövetségi egzegézis tanár a Filozófiai és Teológiai Főiskolán Passauban. 1968 meghívást kapott Bochumba. Utódja Passauban Otto Bernhard Knoch lett. A LThK (Lexikon für Theologie und Kirche)  második kiadásának munkatársa és a Katholische Bibelwerk tudományos tanácsadója. Dolgozott a német Einheitsübersetzung munkacsoportjában, és az osztrák és német püspöki kar részéről ő volt a felelős a szinoptikusok fordításáért. Fő műve, a „Jézus pere” négy kiadást ért meg és öt nyelvre fordították le.

[13] Wolfgang Trilling. (1925-1993) katolikus pap, teológus, Újszövetség-kutató. Iskolai tanulmányait Drezdában végezte, a II. világháborúban  két évet volt kénytelen katonai szolgálatban tölteni. Teológiai és filozófiai tanulmányait 1945-ben kezdte Padenbornban és 1947-ben fejezte be Münchenben. 1949-ben belépett az oratoriánusok rendjébe, tanulmányai végén 1951-ben szentelték pappá Lipcsében., ahol 1952-1956 között lelkipásztori szolgálatát is végezte. 1957-ben kezdődött  továbbképzése Erfurtban. Teológiai doktorátusát Münchenben szerezte, prof. Josef Schmid vezetésével. Témája: „Israel thematik des Matthäus-Evangeliums“, ami egy katolikus egzegéta számára úttörő vállalkozásnak számított, főleg, hogy a történetkritikai módszert használta. 1959-ben meghívást kapott Erfurt teológiai fakultására, ahol 1961-ben egészségügyi okok miatt meg kellett szakítani tanulmányait. A következő években  egyetemi lelkész Lipcsében, amiért az állami szervek már 1958/59-ban  zaklatták,  1963-ban pedig bíróság elé akarták állítani és eltávolították az egyetemisták közül.  Hat évig nem tarthatott előadásokat, 1970-ben kezdődött újra egyetemi lelkészi munkája. 1966-1971 között készítette elő a meisseni egyházmegyei zsinatot, ami a II. Vatikáni Zsinat utáni első katolikus összejövetel volt.  1968-ban az Újszövetség tanulmányozására megkapta a a 2. teológiai fakultást az erfurti szemináriumban, ahol 1970-ig tanított együtt a későbbi Otto Spülbeck püspökkel és Gottfried Noth-al. 1971-től a lipcsei evangélikus szemináriumban tanított. 15 éven keresztül végezte Németországban egyedüli ökumenikus tanítói munkásságát.  1966-ban püspöke megbízására ökumenikus teológiai munkacsoportot alapított Kelet-Németországban. Egészségi okok miatt ismét meg kellett szakítani tevékenységét  1961-ben Heinz Schürmann-nal és Karl Hermann Schelkle-vel együtt megalapították a „Geistliche Schriftlesung” sorozatot. 1971-ben tevékenységét díszdoktorsággal ismerték el Münsterben. 1986-ban Grazban az evangélium-, valamint a Pál recepció kutatásra koncentrált, és számos hermeneutikai előadást tartott.

[14] Josef Blank (1926-1989) katolikus egzegéta / Újszövetség-kutató. 1943-ban az Air Force asszisztense volt, 1944-ben orosz fogságba esett, majd elhagyta a katonaságot. 1946-ban kezdte teológiai tanulmányait Tübingenben, 1947-ben Münchenben tanult, 1950-ben doktorált. Josef Wendel püspök 1951-ben pappá szentelte 1956-ig lelkész, majd folytatta tanulmányait és 1962-ben Würzburgban diplomát szerzett. Schnackenburg volt a tanára, akinek asszisztense lett. 1967-ben habilitált. 1969-ben Saarbrückenben  tanár, újszövetségi exegézist és bibliai teológiát tanított. János és Pál teológiájával foglalkozott. Hatott rá a francia Nouvelle Theologie, és jelentős munkát végzett az ökumenikus mozgalomban is.

[15] XIII. Leó pápa enciklikája a Szentírásról (1893.11.18.), engedélyezi a történet-kritikai egzegézis módszerét a katolikus kutatók számára is.

[16] Il Pontificio Istituto Biblico (PIB), az Apostoli Szentszék egyetemi jogú intézménye, X. Pius pápa a biblikus tudományok elmélyítésére alapította 1909. május 7-én Rómában, és a jezsuita rendre bízta. Első rektora  Padre L. Fonck SJ volt.

[17] Studiorum Novi Testamenti Societas - a társaságot Johannis de Zwaan leydeni professzor alapította 1937-ben a  Faith and Order Konferencián Edinburgh-ban. 1938. március 8-ra Edinburgh-ba meghatározott számú kutató kapott meghívást egy informális összejövetelre, melynek szervezője és lelkes mozgatója Johannis de Zwaan volt. Nevesebb résztvevők voltak: C. H. Dodd, H. L. Goudge, T. W. Manson, H. G. Wood, G. H. Boobyer ,W. Manson, , E. P. Dickie, H. Clavier, E. G. Gulin, H. L,. MacNeill.

[18] Maximilian Zerwick SJ (1901-1975) – Augsburgban bencés gimnáziumban tanult, 1920-ban belépett a jezsuita rendbe, majd Innsbruckban tanult filozófiát. 1925-27-ben ifjúsági magisztere Bukarestbe küldte, ahol az ottani papi szemináriumban segítette a klasszikus képzést. 1928-ban visszatért Innsbruckba és teológiát tanult. 1931-ben pappá szentelték. 1932-35 között Bécsben Ludwig Rademacher vezetésével Márk stílusjegyeinek vizsgálatával foglalkozott. 1935-36-ban a harmadik fogadalomtételt Angliában (Saint Beunos) töltötte, ezután Rómába, a Biblikus Intézetbe (Institutum Biblicum) került. Tanította bibliai görög nyelvet és zsidó–hellenista irodalmat, 1944-ben megjelent a Grecitas Biblia és az Analisis Philologica Novi Testamenti Greci. 1941-1947 között házfőnök volt, 1941-69 között szerkesztette a Verbum Domini c. egzegetikai lapot. 1953-tól exegézist tanított, főleg az evangéliumokkal és Pál leveleivel foglalkozott. 1960-ban Romero bíboros a Hittani Kongregáció részéről ultrakonzervatív támadást indított az Institutum Biblicum ellen, melyben Maximilian Zerwick név szerint is szerepelt, egzegézisét hiperkritikusnak és veszélyesnek minősítve. 1961-ben megírta válaszát a Verbum Dominiben, mire megkérték a rend generálisát, hogy vonja vissza oktatói megbízatását. A konzervatív támadási folyamat a katolikus egzegézis ellen a Humani generis (1950) enciklikában teljesedett ki. Ez a méltatlan eljárás viszont széles körben ismertté tette nevét: 1963-ban felvették a Studiorum Novi Testamenti Societas kutató közösségébe, és tiszteletbeli tagja lett a Catholic Biblical Assosiation of America-nak. A II. Vatikáni Zsinattal rehabilitálták, Pál leveleiről írt kommentárját számos nyelvre lefordították. Civileknek tartott lelkigyakorlatokon és előadásokon művelte a bibliatudományt, képes volt biblikus tudását az egyszerű népszónoklatokban is a hallgatóság számára lebilincselően közvetíteni. Hasonlóan jellemző a Germanicumban (Rómában) végzett tevékenysége a hallgatók között a tudományos kérdésekről folytatott konzultációi kapcsán. Művei: Biblical Greek: Illustrated by Examples. Translated by and adapted from the 4th Latin ed. by Joseph Smith. Scripta Pontificii Instituti Biblici 114. Rome: Pontifical Biblical Institute, 1963. Der Brief an die Galater. Düsseldorf: Patmos; 1964;(Die Welt der Bibel: Kleinkommentare zur Heiligen Schrift; v. 2).

[19] Herders Theologischer Kommentar zum Neuen Testament  (Freiburg-Basel-Wien)

[20] Alfred Wickenhauser (1883-1960) – Tanulmányait a Freiburgi Egyetemen végezte, 1907 pappá szentelték. 1920-26 között különböző helyeken végzett lelkipásztori munkát, végül plébános lett Burkheimben (Kaiserstuhl mellett). 1910-12-ben a Pápai Biblikus Intézetben folytatott tanulmányokat. 1912-ben visszatért Freiburgba, 1913-ban doktorált. 1926-ban a würzburgi biblikus tanszék vezetője lett. 1929-51 között Freiburgban tanított Újszövetséget. Sokat foglalkozott az újszövetségi teológia problémás kérdéseivel. Az első katolikus egzegéta volt, aki a vallástörténeti módszert a katolikus egzegézisbe bevezette. Ennek eredménye a regensburgi kommentársorozat, mely tudományos jellegű és pasztoráció-orientált. Másik jelentős sorozata a Theologischer Kommentar zum Neuen Testament című. Művei: Einleitung in das Neue Testament, 1953; Die Christusmystik des Apostels Paulus, 1956; a Regensburger Neues Testamentés a Herders Theologischer Kommentar zum Neuen Testament kiadásának egyik fő munkatársa. Számos cikket írt a Lexikon des katholischen Lebens-ben és az Oberrheinischen Pastoralblattban is.

[21] Evangelisch-Katholischer Kommentar zum Neuen Testament – Alapító Eduard Schweizer és Rudolf Schnackenburg. Kiadják Norbert Brox, Joachim Gnilka, Ulrich Luz, Jürgen Roloff és mások műveit. A katolikus szerző kommentárját evangélikus egzegéta lektorálta és fordítva.

[22] Ulrich Luz (*1923 Männedorf) svájci teológus. A gimnáziumot 1957-ben Zürichben végezte, 1962-től evangélikus teológiát hallgatott Zürichben, Göttingenben, és Baselben. 1963-ban tanulmányi felügyelő és Isten igéjéért felelős megbízott lett az evangélikus és református egyház zürichi kantonjában. 1963-68 között a zürichi teológiai fakultáson volt asszisztens, 1967-ben doktorált, 1968-ban habilitált. 1968-69-ben lelkész Zürichben, 1969-71 között vendégtanár Tokióban az International Christian University-n és az Aoyama Gakuin University-n. 1972-80 között az Újszövetség professzora Göttingen teológiai fakultásán, majd 1980-2003 között Bernben az evangélikus teológiai fakultáson. Vendégtanár volt Pretoriában (Dél-Afrika), és Rómában is.

[23] Eduard Schweizer (1913-2006) svájci teológus. Teológiai doktorátust szerzett Baselben 1938-ban, Zürichben PhD-zett 1940-ben, Skóciában is tanult teológiát,  majd 1938-47 között lelkipásztori munkát végzett. Nyilvános rendes tanár Mainzban 1946-tól, Bonnban 1949-től. Zürichben tanított 1949-től, majd 1959-től New Yorkban, 1964-től San Francisco-ban vendégprofesszor.  Az Evangélikus-Katolikus Kommentár egyik alapítója.

[24] Ulrich Wilcken (1862-1944) német történész.  Antik történelmet, patrológiát és teológiát tanult Tübingenben, ahol Hermann Alfred von Gutschmid (1831-1887) volt rá nagy hatással. Lipcsében (1880-1882) viszont Eduard Meyer nézetei gyakoroltak rá nagy hatást, különösen egyiptológiai és asszírológiai témákban. A mediterrán történeti ismereteit Theodor Mommsens-től szerezte, akinél 1885-ben doktorált Berlinben, és aki felébresztette érdeklődését az osztrakonok és a papíruszok iránt, ezért továbbképezte magát. 1888-ban habilitált és tudományos munkatársként dolgozott Berlinben a királyi múzeum egyiptológiai osztályán. Breslauban (ma Wroclav) 1889-ban lett rendkívüli tanár, Eduard Meyer utóda. Innen az újonnan alapított Hallei Egyetem klasszika-filológiai tanszékére kapott meghívást, ahol 1891-től tanszékvezető volt. 1900-1903 között Würzburgban tanított, majd ismét Halle következett, megint Eduard Meyert követte, 1906-ban Lipcsében kezdett tanítani. Amikor Heinrich Nissen meghalt (1912), ő lett az utóda Bonnban, ezt követően lett ókortörténész 1915-től Münchenben. Majd 1917-ben Berlinbe hívták a nyugdíjba vonult Otto Hirschfeld (1843-1922) epigráfus utódaként és itt is maradt nyugdíjazásáig, 1931-ig. Elsősorban a ptolemaioszi korszak dokumentumaival foglalkozott, 51.000 feliratot vizsgált, de foglalkozott numizmatikával is. Aa hellenista korszak mindennapi és gazdasági élete érdekelte, valamint a diaszpóra zsidóság mindennapjai. 1921-től a Berlini Tudományos Akadémia tagja lett. Ő alapította az „Archives für Papyrusforschung und verwandte Gebiete” periodikát, valamint Erich Brandenburg (1868-1946) és Gerhard Seeliger (1860-1921) kutatókkal közösen adták ki a „Leipziger historische Abhandlungen” sorozatot.

[25] Albert Schweitzer (1875-1965) Filozófiát és teológiát tanult Strassburg, Berlin és  Párizs egyetemein.  1900-tól lelkész a strassburgi St. Nicolas templomban. 1901-től a teológiai szeminárium vezetője. 1905-1913 között orvostudományt és gyógyszerészetet tanult. 1906-ban a liberális teológia bírálójaként bekapcsolódott a Jézus történeti portréjának megrajzolása körüli vitába. Ekkor jelent meg műve, amely a Jézus élete-kutatások összefoglalásaként arra az álláspontra helyezkedett, hogy a történeti Jézus alakja szigorúan tudományos eszközökkel az evangéliumi hagyomány alapján rekonstruálhatatlan, a hit érvényességéhez pedig egy ilyen igazolás nem is tartozik hozzá. 1913-ban a kameruni Lambarene-ben vezette az általa alapított trópusi kórházat, közben zenetudományi és orgonaépítési munkákat tett közzé, és kora egyik leghíresebb Bach-interpretátoraként világszerte koncertezett. 1915 Az életért világ mozgalom létrehozása. 1917-ben visszatért Franciaországba, orvosasszisztens és lelkész Strassburgban. 1919-ben hangzik el az élet tiszteletéről mondott első nagyobb beszéde University of Uppsalaban. 1924-ben orvosként visszatért Afrikába. 1939-1948 között Lambarénében  orvos. 1949-ben az USA-ba látogatott.. 1948-1965 között kapcsolatot teremt Lambaréné és Európa.között. 1957 –1958-ban négy beszédet is mond az atomfegyverek ellen. Vallásbölcseleti értekezéseiben a keresztény hit lényegének az eszkatológikus szemlélet kibontakoztatását tekintette. Párhuzamokat keresett a keleti vallások meditatív hagyománya és a keresztény jövő-teológia között, de nyomatékkal képviselte azt a nézetet is, hogy Krisztus hite elsősorban morális üzenet, és nem intellektuális eligazítás a hívő ember számára. Teológiai és filozófiai írásaiban elutasította a metafizika lehetőségét, helyette egy olyan normatív etika, mint a keresztény, a krisztusi üzenet lényege mellett érvelt, amelynek alapja az élet értékének és szépségének elfogadása – ezt a tételt orvosi és művészi munkájával is igyekezett bizonyítani és szolgálni. 1952-ben Nobel-békedíjat kapott.

Művei: Von Reimarus zu Wrede 1-2. (a második kiadástól Geschichte der Leben-Jesu-Forschung), J. C. B. Mohr (Paul Siebeck), Tübingen: 1906.; Kultur und Ethik, J. C. B. Mohr (Paul Siebeck), Tübingen: 1923.; Die Mystik des Apostels Paulus, J. C. B. Mohr (Paul Siebeck), Tübingen: 1929.; Reich Gottes und Christentum, J. C. B. Mohr (Paul Sebeck), Tübingen: 1934.; Die Weltanschauung der indischen Denker, J. C. B. Mohr (Paul Siebeck), Tübingen: 1935.

[26] Rudolf Bultmann (1884-976) evangélikus teológus. Lelkészcsaládból származott, anyai ágon pietista teológus családokkal is rokonságban állt. Teológiát Tübingenben, Berlinben és Marburgban tanult. Nagy hatással volt rá Karl Müller egyháztörténész, Theodor Häring szisztematikus teológus, Berlinben Hermann Gunkel Ószövetség-kutató, Adolf von Harnack dogmatörténész, Wilhelm Herrmann szisztematikus teológus, Adolf Jülicher és Johannes Weiss Újszövetség-kutatók. Weiss hívta fel figyelmét Pál és a sztoikusok retorikája közötti hasonlóságra, amivel Bultmann foglalkozni kezdett. Marburgban habilitált, katonai lelkészként részt vett az I. világháborúban. 1920-ban Wilhelm Bousset utódjaként professzor lett Breslauban, majd Giessenben, pár év múlva ismét Marburgban az Újszövetség tanára. Az egyetemen kollégái voltak: Hans von Soden, Gustav Hölscher, Rudolf Otto. Ekkoriban az evangélikus teológia művelői erőteljes filozófiai hatás alatt álltak, többek közöt Martin Heidegger (1889-1976), Nicolai Hartmann (1882–1950), Erich Frank (1883–1949), Julius Ebbinghaus (1885–1981) és Hans-Georg Gadamer (1900–2002) filozófiája következtében. Bultmann gondolkodásmódja az egész XX. századi teológiai gondolkodást meghatározta. Bultmannt erősen befolyásolták Rudolf Otto gondolatai Istenről, aki „egészen más”. A ’20-as években a fenomenológiai gondolkodás került előtérbe és Kierkegaard hatása kezdett érződni a teológián. A nemzetiszocialista években pedig az újszövetségi teológia zsidóellenes szemléletmódja vált meghatározóvá. Bultmann János-kommentárjában egyáltalán nem követte ezt az irányt, inkább August Reitzensteins vallástörténeti iskolájának eredményeit hasznosította és a mandeista gnózis hatásainak kimutatásával foglalkozott a jánosi irodalomban – egyre inkább foglalkoztatta az Újszövetség és a mítosz kapcsolata. Úgy vélte, az ember nem használhat elektromos világítást és modern orvosi terápiát, miközben a csodás gyógyításokban hisz. Ezeknek a jelenségeknek a magyarázata vezetett az Újszövetség mítosztalanítási kísérleteihez. Egyrészt a Jézus-esemény történeti hitelét védte, másrészt az üdvtörténet fejlődésének történeti fázisait szerette volna dokumentálni. Ezután az isteni felhívásra adott egzisztenciális válasz természetével foglalkozott az Újszövetségben. Ez vezetett a kérügmatikus teológia iránti érdeklődéséhez (egy ideig egyetértettek Karl Barth-tal ebben a témában). Mítosztalanítási elméletei a ’60-as években élénk vitát váltottak ki az evangélikus egyházban, és a katolikusok körében is számos támadó írás született ellene. Pál teológiáját is a szokásos lutheri egzisztenciális módszerrel elemezte, és beleütközött az előzetes megértés problémájába. A másik nagy vita a kereszténységnek az antik vallás fényében történt bemutatásából eredt. Ez a munkája emlékeztetett Wilhelm Dilthey History and Eschatology c. művére. Sok barátot és ellenséget szerzett, amikor a történeti Jézus igehirdetését kezdte ebből a szempontból vizsgálni. 1950-ben világszerte ismert lett a neve és a nézetei, amelyeket mindenhol vitattak, tanítványai pedig terjesztettek. Az ’50-es években vált szét a bultmanni és a Barth-féle iskola. Az előbbihez tartoztak: Ernst Fuchs (1903–83), Herbert Braun (1903–91), Günther Bornkamm (1905–90), Ernst Käsemann és Gerhard Ebeling (1912–2001). Ezzel Bultmann elképzelései túlléptek Németországon, és Japánban, Dél-Afrikában is megjelentek, megalapították a Rudolf Bultmann Hermeneutikai Társaságot. Barth követői lettek: Paul Tillich (1886-1965) és Dietrich Bonhoeffer (1906-1945).

[27] Karl Theodor Jaspers (1883-1969) német filozófus és pszichológus. Filozófiáját ő maga úgy jellemezte, mint a Kierkegaard és Nietzsche által felállított problémákra adott választ.

Jaspers Oldenburgban született 1883-ban. Anyja egy helyi földműves lánya, apja pedig jogász volt. Bár már igen fiatalon érdeklődött a filozófia iránt, mégis apja nyomdokaiba lépve a jogi egyetemre iratkozott be. A jogi pálya azonban nem tudta felkelteni az érdeklődését, így 1902-ben félbehagyta jogi tanulmányait és orvosi egyetemre iratkozott. Orvosi tanulmányait 1909-ben fejezte be, majd ezt követően a heidelbergi pszichiátriai intézet orvosa lett. Nemsokára a kora pszichiátriai kezelési módszerek ellen fordult, és eldöntötte, hogy reformálni, korszerűsíteni fogja a kezelési módszereket. 1913-ban a Heidelbergi Egyetemen ideiglenes professzori állást kapott, amit később véglegesítettek. Jaspers soha nem tért vissza orvosi állásába, hanem tanár maradt. Negyven éves korában figyelme a pszichológia felől újból a filozófia felé irányult. Az elkövetkező években több filozófiai műve is megjelent, így korának egyik elismert gondolkodójává vált. 1948-ban a svájci Bázeli Egyetemen kapott állást. 1969-ban halt meg.

[28] Joseph Gedalja Klausner (874 -1958) zsidó történész, író és irodalomtörténész. 1885 előtt az odesszai zsidó iskolába járt, 1897-től Heidelbergben tanult hebraisztikát, szemita nyelveket, filozófiát és folytatott történeti, politikai tanulmányokat. Kapcsolatba lépett a cionista mozgalommal, részt vett az első világkongresszuson is. 1902-ben Varsóba költözött, kiadója lett a Ha-Shiloah folyóiratnak. 1919-ben Jeruzsálembe települt, a zsidó nyelvi akadémia titkára lett. 1944-től a második templom korának zsidó történetét tanítja. Járatos volt a zsidó irodalom- és vallástörténetben, foglalkozott a Talmud és a Midrás szintaxisaival és metrikájával. Jézus-monográfiája a zsidó liberális párhuzamokat túlhangsúlyozta, hajlott arra, hogy Jézus messiásságát elfogadja, etikáját tiszteletben tartotta. Pálról írott könyvében az apostolt kora zsidó és hellenista forrásai alapján vizsgálta és arra a megállapítása jutott, hogy Jézus nélkül nem érthető meg Pál, Pál nélkül pedig az ókereszténység fejlődése.

[29] Schalom Ben-Chorin (családi neve Fritz Rosenthal,1913-1999) újságíró, vallástörténész. Müncheni kereskedő családból származott, 1931-1934 között germanisztikát tanult a Müncheni Egyetemen. 1935-ben emigrált Izreelbe, 1935-1970 között újságíróként dolgozott. 1958-ban alapította az első reformközösséget Jeruzseálemben. Elsősorban a zsidó-keresztény dialógusból vált ismertté a neve. 1961-ben társalapítója a német evangélikus zsidó-keresztény dialógusnak. 1970-1987 között docens Jeruzsálemben, vendégprofesszor Tübingenben és Münchenben. 1959-ben Leo-Beck díjat kapott írásaiért és Dr. Leopold Lucas díjat, német állami kítüntetést 1969-ben.. Birtokosa a Buber-Rosenzweig éremnek is (1982), Baden-Württemberg díszdoktora(1986), de kitüntette Bonn egyeteme is (1993).

[30] Karl Rahner SJ (1904-1984) német jezsuita szerzetes, katolikus teológus. A II. Vatikáni Zsinat egyik vezető teológusa. 1922-ben lépett be a jezsuita rendbe. 1924-27 között Pullachban filozófiát, majd 1929-32 között Valkenburgban (Hollandia)  teológiát végzett. 1932. július 26-án Münchenben szentelték pappá. 1934-36 között filozófiát tanult Freiburgban, 1936-ban Innsbruckban teológiai doktorátust szerzett. 1939-44 közöttBécsben tanított, 1944-45-ben lelkipásztori szolgálatot teljesített Alsó-Bajorországban. 1948-1964között dogmatika- és dogmatörténet-professzor Innsbruckban, 1964-1967 között Münchenben Romano Guardini utódjaként, 1967-71 között Münsterben. A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai közül az egyháztannal foglalkozó Lumen Gentium, és a Gaudium et Spes kezdetű konstitúciók kidolgozásában volt vezető szerepe. Rahner teológiája a jezsuita neoskolasztikus teológiára épülve sikeresen kapcsolta össze a teológiai hagyományt kora kérdésfelvetéseivel. Jellemző művére az egyházatyák beható ismerete és reflexiója, valamint a jezsuita rend alapítójának Loyolai Szent Ignácnak lelkisége, amelyhez kapcsolódva lelkigyakorlatokat is összeállított. Filozófiai forrásai, elsősorban a belga jezsuita Joseph Maréchal és Martin Heidegger. Elméleti teológiai munkáin túl számos gyakorlati teológiai művet írt.

Magyarul megjelent művei:  Teológiai kisszótár (Bp., 1980), A hit alapjai. (Bp., 1983, összegző műve), Az élet imádságai (Bp., 1988), Az ige hallgatója. (Bp., 1991)., Hit, szeretet, remény (Luzern, 1991), Mit jelent Jézust szeretni? (Bp., 1993), Egyházreform (Bp., 1994), Isten: rejtelem (Bp., 1994), A három evangéliumi tanácsról. (Szeged, 1995), Kedves Rahner Atya! (Bp., 1996)

[31] Johann Baptist Metz (*1928) katolikus teológus és fundamentálteológus, a politikai teológia német atyja. Münsterben. Karl Rahner tanítványa volt, de szakított vele, mert a transzcendencia tanban összekülönböztek, ezért megalapította a politikai teológiai iskolát, mely erősen befolyásolta a felszabadítás teológiáját is. A II. Vatikáni Zsinat után sok teológusra hatott. Teológiájának kulcsfogalmai: az emlékezés, a szolidaritás és az elbeszélés.

[32] Hans-Josef Klauck OFM  (*1946) az Újszövetség és az őskereszténység professzora, római katolikus pap, ferences. 1966 pappá szentelték. 1967-68-ban a Mönchengladbach-i Duns Scotus Akadémia, 1968-70 között a münsteri ferences filozófiai teológiai főiskola hallgatója. 1972-ben teológiai diplomát szerzett Bonnban, 1972–73 között káplán Münsterben. 1978-tól Münchenben professzor, 1980-ban habilitált. 2001 az ÚSz professzora Chicago-ban, 1999 Pretoriában tanít, 1997 Münchenben (Gnilka utódja). 1992 Münsterben ad elő Karl Kertelge utódának szeretnék kinevezni, de nem fogadta el. 1982 Würzburg (Rudolf Schnackenburg) utóda lett. 1981 Erlangeni meghívást is visszautasítja. 1981 Bonn, 1981 jelölt Bonn, Duisburg és Erlangen-Nürnberg egyetemeire. Tudományos megbízatásai: 1975 tudományos munkatárs Gnilkával München-ben. 1972 - 1975 káplán Sankt Pankratius templomban Buldern-ben és közben Judaisztikai tanulmányokat végez Münster-ben. 1993-ban előadása a Bajor Akadémián, "Der Gott in dir"(Isten benned) címmel. A lelkiismereti autonomia problémájáról Senecanál és Pálnál. 1994 előadó körutat tesz Dél-Afrikában.  Számos helyen ad elő, Jeruzsálemben  "Götzenopferfleisch” címmel tart nagysikerű előadást. További előadókörútjai csak a helységek és az évszámok tükrében: Salzburg 1994, Luzern, Straßburg, 1995, Prága, 1995, Vogelsburg 1996, Pretoria, 1996 Mönchengladbach, 1996:, München, 1996, München, 1997 München, 1998, Mainz, 1998, , München, 1998, Freising, 1999. 32. Yale University, New Haven, USA, 1999. Tübingen, 1999, München 1999, Passau, 1999, München 1999, Passau, 1999, Pretoria, 1999. Wien, 1999, Innsbruck, 1999, Tirol, 1999, Erlangen, 1999, München, 1999, München, 2000, St. Rupert, Traunstein, 2000, Dormition Abbey Jeruzsálem, 2000. Chicago, 2000, München, 2001.Bonn, 2003, Baltimore; 2003, Barcelona, 2004

[33] Elisabeth Schüssler-Fiorenza (*1938 Csanád, Románia)  katolikus feminista teológusnő. A háború után Ausztriában és Frankföldön tanult, 1958-1962 között Würzburgban tanult katolikus teológiát. 1970 Münsterben diplomázott: „Uralom és papi motívumok János apokalipszisében a katolikus teológia alapján”. Ez hívta fel a korábbi würzburgi teológus Rudolf Schnackenburg figyelmét rá. Münsterben PhD-zett 1970-ben, ezt követően az USA-ban tanít, először a Notre Dame Egyetemen. 1970-75 Talbot-Professzori ösztöndíjat kapott az Episcopális teológia Ujszövetségi tanszékétől 1984-88. 1988-tól Krister-Stendahl-Professur a Harvard Egyetemen. Emellett vendégprofesszor többek között Tübingen, Berlin és Heidelberg egyetemein.

[34] A Sátáni versek Salman Rushdie regénye, mely 1989-ben jelent meg és részben Mohamed próféta élete inspirálta. Azonnal széles körű tiltakozást váltott ki, mert a muszlim közösség istenkáromlásnak minősítette egyes részeit. India volt az első ország, amelyik betiltotta a könyvet. Magyarul előbb kalózkiadásban jelent meg, majd 2004-ben a Konzorcium Kiadó adta ki, részletes fordítói jegyzetekkel ellátva. (ISBN 963-549-082-8). A magyar fordítás számtalan fordítási hibát tartalmaz.

[35] The Crisis of Modern Islam: A Preindustrial Culture in the Scientific-Technological Age. Translated by Judith von Sivers. (University of Utah Press, Salt Lake City 1988)

 

 

A Római levél értelmezése

Az ortodox teológiában, a reneszánszban, a reformáció korában

és a mai biblia tudományban.

 

A konferencia időpontja: 2017. augusztus augusztus 28-30.

A konferencia helyszíne: Szeged, a Dóm altemplomában található kiállító és konferencia centrum.

A jelentkezési határidő 2017. május 1.

A konferencia védnökei:

Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Dr. Kiss-Rigó László megyéspüspök, Prof. Dr. Joachim Gnilka, Prof. Dr. Szuromi Szabolcs rektor (PPKE). Prof. Dr. Martos Levente Balázs a Pápai Biblikus Bizottság tagja. 2016-os Biblikus konferenciát a Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia Alapítvány rendezi.

 

01

Akiyama Manabu (J)

Tsukuba

Az „értelmes istentisztelet” (Róm 12,1) összevetése a „felszentelés”-sel (Jak 2,21)

02

Barščevski Taras (HO)

Zagabria

A római levél használata az ünnepi evangéliumok didaktikájában Zabludiv del 1568-1569 és Cirillo Trankvilion-Stavrovetskyj del 1619 értelmezésében.

03

Benyik György (H)

Szeged

Ábrahám a Biblián belüli értelmezésben és a Római levélben.

04

Cifrák Mario (HO)

Zagabria

„Kik a gyengék a hitben” (Róm 14,1)? Kapcsolat a Róm 14 és 1 Kor 8 között.

05

Cosmin Pricop (Ro)

Bucharest

Aranyszájú Szent János – mert ő jobban képviseli az ortodox nézőpontot másoknál.

06

Czire Szabolcs (Ro)

Kolozsvár

A megigazulás, mint kulcs fogalom a reformáció történetében és hatása a történeti Jézus-kutatásra.

07

Csernai Balázs (H)

Győr

„Pál, Krisztus Jézus szolgája“ (Róm 1,1)

Szent Pál Apostol bemutatkozása a Rómaiakhoz írt levelében

08

Horváth Endre (SR)

Szabadka

"A teremtett világ reménysége a Róm 8,19-25 szerint"

09

Ioniță Alexandru (RO)

Sibiu

Róm 9-11 a patrisztikus és ortodox értelmezésben: Áttekintések és perspektívák a páli szövegek kutatásában.

10

Kocsis Ime (H)

Budapest

Karizmák a Róm 12,6-8

11

Kókai Nagy Viktor (H)

Debrecen, Komarno

A predestinációról

12

Kormos Erik (H)

Budapest

Farizeusi exegetikai módszerek a Római levélben (Róm 2,12)

13

Kovács F. Zsolt (RO)

Nagyvárad

A jót követni akaró, de nem tudó (keresztény?) ember a Róm 7,14-25 alapján - összkeresztényi probléma.

14

Kránitz Mihály (H)

Budapest

Pál köszöntései és kapcsolatrendszere (Róm 16, 1-24)

15

Marjovszky Tibor (H)

 

Debrecen

A közös szimbólumok nyomában: Az olajfa metaforikus értelmezése, részletek a hagyományos zsidó irodalomból.

16

Martin Meiser (D)

Wuppertal – Saarbrücken

Antropológia a Galata és Római levélben

17

Martos Levente Balázs (H)

Győr

A teológiai ökológia alapítása a Róm 8? Isten gyermekeinek szolidaritása a teremtéssel.

18

Oláh Zoltán (RO)

Gyulafehérvár

„...nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged” (Róm 11,18b). A Római levél szerepe a zsidó–keresztény párbeszédben

19

Raczynski-Rozek, Maciej (PL)

Varsó

Róm 12,4-8: Az egyház lelki, vagy krisztológiai koncepciója? Lehetséges, hogy a „vir probati” vezessék az eucharisztia ünneplését?

20

Schimanowski Gottfried (D)

Tübingen

„Sola fides“a Róm 3,28 és a reformációs gondolat 2017-ben exegetikai szempontból.

21

Szécsi József (H)

Budapest

Ósz idézetek a Római levélben

22

Wittkowsky Vadim (D)

Berlin

Róm 1,18-32 és a zsidó szent szövegek szerepe az Ősegyházban.

 

 

 

Aug 28 hétfő /Monday

Aug 29. Kedd/ Tuesday

Aug 30 Szerda /Wednesday

 

7

Reggeli/ Breakfast

Reggel / Breakfast

Reggeli / Breakfast

 

8

Laudes és kávé

Laudes és kávé

Laudes és kávé

 

9

 

7 Akijama M 8

Kránitz M

Vita / Discussion

19. Schimanowski G.

Szabad hely

Vita / Discussion

 

10

 

9 – Barscevski T

10 Kovács F. Zsolt

Vita / Discussion

20- Raczynski-Rozek, M

21 Szécsi J

Vita / Discussion

 

11

Arany Biblia megbeszélés

Szünet

Szünet

 

12

 

11 Cosmin P

12 Czire Sz.

Discussion

22 Wittkowsky V.

23 Kocsis

Vita / Discussion

 

13

Ebéd /Lunch

13 Gruber M.

14 Csernai B.

Workshop

– Zárás clousing ceremony

 

14

Nyitás

Lunch

Lunch

 

15

1 Horváth E.

2 Kókai-Nagy

Vita/ Discussion

15 Martos L.B.

16 Marjovszky T.

Vita- Discussion

Kuratóriumülés/ Advisor Bord

 

16

3 Cifrák. M / M. Prsa

4 Benyik Gy, Vita / Discussion

17 Meiser M.

18. Kormos Vita / Discussion

Program 2018

 

17

– szünet

Szünet

Elutazás / Departur

 

18

5 Ionita A.

6 Olah Z

Discussion

Workshop

 

 

19

Workshop

19,30 Koncert Szegedi Dómban, Gilka díj átadás/ Concert Gnilka Gala

 

 

20

Vacsora /Dinner

21. Fogadás /Reception

 

 

 


 

Szeretettel hívjuk és várjuk a SzNBK Jótékonysági koncertjére

Helyszín: Szegedi Dóm

Időpont: 2017. augusztus 29. Kezdés: 19,30-kor.

A nagy történelmi egyházak jellemző zenedarabjai hangzanak el. Közreműködik Vaszy Viktor kórus, Szegedi Ökumenikus kórus, Szegedi Szimfonikus zenekar, Simon Bálint orgona.

Vezényel: Gyüdi Sándor Liszt díjas karmester, Varjasi Gyula a Kodály Társaság által különdíjat kapott karvezető, és Szabó Nagy Kornélia 

Nyitó üdvözlet: dr. Kiss-Rigó László Szeged-Csanádi püspök, a konferencia patrónusa üdvözli a vendégeket.

1. J. S. Bach: Nyitókórus a János-passióból (9 perc)
– Vaszy Viktor Kórus, Szegedi Szimfonikus Zenekar, vez. Gyüdi Sándor
Evangélikus egyház

Dr. Fabiny Tamás püspök üdvözlete

2. Kodály: 121. genfi zsoltár (4 perc)
– Szegedi Ökumenikus Kórus, vez. Szabó Nagy Kornélia
Református egyház

Dr. Fekete Károly püspök üdvözlete

3. Liszt: Tu es Petrus a Krisztus-oratóriumból (5 perc)
– Vaszy Viktor Kórus, Szegedi Szimfonikus Zenekar, vez. Gyüdi Sándor
Katolikus egyház

Dr. Bábel Balázs Kalocsa-Kecskeméti érsek üdvözlete

4. Orgona Simon Bálint
A Guilmant: szonáta III. Op 42

Laudatio: Prof. Dr. Szuromi Szabolcs PPKE rektor

Choreae Hungariacae a Lőcsei Virginál kódexből (Koloss István orgona átirata)

Gnilka-díj átadása Prof. Dr. Fröhlich Ida asszonynak

Dr. Jakubinyi György érsek, romániai örmény katolikus ordinárius üdvözlete

Díj átadása: Jakubinyi György érsek

Tóth Péter: Szent Gellért-oratórium, Kyrie tétel (7 perc)
– Vaszy Viktor Kórus, Szegedi Szimfonikus Zenekar, vez. Gyüdi Sándor

Ortodox-katolikus Biblikus együttműködés aláírása

Prof. Dr. Ioan Chirilla, a Babeş–Bolyai Egyetem (Kolozsvár) szenátusának elnöke és Dr Benyik György SZNBK elnöke.

6. G. F. Händel: Halleluja-kórus A Messiás c. oratóriumból (4 perc)

– Vaszy Viktor Kórus, Szegedi Szimfonikus Zenekar, vez. Gyüdi Sándor


Arany Biblia program 2017/2018 - Felhívás (Word) - Jelentkezési lap (Word) - Feliratkozás (Google táblázat)

Arany János és a Biblia

Vizsgálandó Arany János szövegek

  1. Kis versek
  2. Meditatív versek
  3. Balladák
  4. Elbeszélő költemények
  5. Arany János Shakespeare fordításai.

Néhány tanulmány, forrás és modell a dolgozat számára:

Pollák Miksa: Arany János és a Biblia, MTA Bp. 1904.
Reisinger János: Biblia a magyar képzőművészetben. Oltalom alapítvány, Bp., 2008.
Dávidházi Péter: Bibliai hagyományok a magyar költészetben,
Dávidházi Péter „Harmadnap” Arany János és a feltámadás költészete
Benyik György: Shakespeare és a Biblia, Keresztény szó, 2014. júniusi szám.

Vizsgálódás szempontjai

Belső monológok, erkölcsi dilemmák kutatása, a bibliai ihletésű konfliktusok és megoldások.
Bibliai szöveg hogyan jelenik meg Arany költeményeiben, illetve fordításaiban, a következő szempontokra tekintettel. Szeretnénk, ha a szerzők pontosan jeleznék a tanulmányban, hogy a bibliai szöveg milyen módon jelenik meg, vagy értelmeződik át.

  1. Idézet
  2. Utalás
  3. Parafrázis
  4. Bibliai személy, csak kicsit más formában.
  5. Bibliai fogalom, új, nem bibliai összefüggésben
  6. Bűn és bűnhődés kérdése bibliai reflexiókkal
  7. Az eredeti bibliai történet, vagy konfliktus alternatív története
  8. Zsoltár idézet, parafrázis, vagy imádság bibliai visszhangokkal
  9. Arany János személyes kapcsolata a Bibliával a műveiből dokumentálva.
  10. Bibliafordítókra való utalás.

Regisztrálás záró időpontja: 2017. május 1. Regisztrálni a mellékelt regisztrációs lapon 1000 karakteres, rövid előzetes összefoglalóval és a dolgozat címével lehet.

Feltétel a programban való részvételre: 2017-ben valamely teológián, vagy felsőoktatási intézményben érvényes hallgatói jogviszony.

A dolgozat leadásának határideje: 2017. június 15.

A dolgozatokat 1-50-ig terjedő pontszámmal pontozzuk. A 25 pont fölöttieket megjelentetjük.
Terjedelem: 22.000 karakter, szóközök nélkül.
ivatkozni szakirodalomra lábjegyzetben, Arany János szövegekre a fő szövegben.
Aki megfelelő dolgozatot ad le (minimum 25 pontos értékelést elér), az meghívást kap a Szegedi Nemzetközi Biblikus konferenciára, 2017. augusztus 28-30-án.
Kedvezményes regisztrálással (1000.- Ft), ingyenes szállás és étkezési költséggel.

Ajánlott irodalom, források:

Arany János Összes verse
Őszikék Elektronikus kiállítás a Magyar Elektronikus Könyvtárban
Művei a Project Gutenbergen
Arany János művei a Mercator Stúdió Elektronikus Könyvkiadónál
Arany János versei műfordításokban Bábel Web Antológia
Arany János prózai dolgozatai MTA

Ajánlott szakirodalom Arany Jánoshoz

Gyulai Pál: Arany János balladái
Riedl Frigyes: Arany János, Budapest, 1887.
Péterfy Jenő: Arany János Őszikéi, Budapesti Szemle, 1888. május, 54. köt. 137. sz. / P.J. Válogatott Művei, Budapest, 1983. 632-638.
Keresztury Dezső: így élt Arany János, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974.
Németh G. Béla: Arany János, in: Uő, Mű és személyiség, Budapest, 1970. 7–41.
Dávidházi Péter: Hunyt mesterünk. Arany János kritikusi öröksége, Argumentum Kiadó, Budapest, 1994.


 

A Római levél értelmezése
Az ortodox teológiában, a reneszánszban, a reformáció korában
és mai biblia tudományban.

A konferencia időpontja:
2017. augusztus 28-30.
A konferencia helyszíne:
Szeged, Dóm altemplomában található kiállító és konferencia centrum.
Jelentkezési határidő:
2017. január 30.

A konferencia védnökei:
Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Dr. Kiss-Rigó László megyéspüspök, Prof. Dr. Joachim Gnilka, Prof. Dr. Szuromi Szabolcs rektor (PPKE). Prof. Dr. Martos Levente Balázs a Pápai Biblikus Bizottság tagja. 2016-os Biblikus konferenciát a Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia Alapítvány rendezi.

Az előadóinktól azt kérjük, hogy 2017. január 6-ig küldjék el tervezett előadásuk címét magyarul és angolul/németül és az előadás rövid vázlatát magyarul és angol/németül. A Római levél témakörében érkezett előadásokat három csoportba osztjuk:

1. A Római levél helye az exegézis történetben, ókeresztény, ortodox, katolikus és protestáns szerzőknél,

2. A konfesszionálisan vitatott szakaszok értelmezése a Római levében,

3. A Római levél szövegének megközelítése a biblikus teológiai módszerekkel, a teológiai és morális fogalmak értelmezése a levél irodalom, a hellenisztikus irodalom és a szisztematikus teológia fényében.

Az előadóknak a választott témát konkrét ó- vagy újszövetségi szövegek, vagy ókeresztény irodalomból választott illusztrált szöveg felhasználásával kell bemutatni. Kérjük, hogy a vonatkozó szakirodalmat is közöljék lábjegyzetben. Az összefoglalónak tartalmaznia kell az előadó legfontosabb állításait és azok szöveg alapját. A németül/angolul megfogalmazott összefoglaló ne legyen több 1500 karakternél.

A konferencián elhangzott előadásokat kb. egy évvel a konferencia után tervezzük megjelentetni a konferencia kiadványunkban német/angol nyelven. A magyar nyelvű előadás szöveget a konferencia honlapjára (http://www.sznbk1988.hu/hu) A nyomdakész szöveg leadásának határideje 2017 november 26.

Akik először lesznek a konferencia előadói, azok rövid tudományos életrajzukat is küldjék meg, a három legfontosabb publikációjuk megjelölésével. Kérjük, hogy mindenki adja meg jelenlegi tudományos rangját és munkahelyét. A héber és görög szavakat a tudományos átírásnak megfelelően, latin betűkkel kérjük az előadás szövegében közölni. Az előadás kiadásra előkészített szövegének terjedelme 25.000 (maximum 30.000) karakter lehet. A 2017. november 26. után érkezett szövegek közlése kétséges lehet. A hosszabb szöveg közlése külön tárgyalást igényel.

Az előadóinknak a konferencia idejére ingyenes szállást és ellátást, valamint a kulturális programokra ingyenes részvételt biztosítunk. Az étkezéssel kapcsolatos speciális kérésüket szíveskedjenek 2017. június 1-ig jelezni. Kérjük, hogy a szervezés érdekében 2017. június 1-ig jelezzék pontos érkezésüket és távozásukat.

Szeged, 2016. október 18. Lukács evangélista ünnepe.

Dr. Benyik György
A Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia Igazgatója.
A Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia Alapítvány Elnöke.
benyik.gyorgy@gmail.com

 


           

 

Vallási és kulturális konfliktusok a Bibliában és az Ősegyházban

27. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia
 

Időpont: 2016. augusztus 29 – 31.

Helyszín: Szegedi Dóm Látogatóközpont – 6720 Szeged, Dóm tér 15.

A konferencia védnökei:

  • Dr. Jakubinyi György érsek
  • Dr. Kiss-Rigó László megyéspüspök
  • Prof. Dr. Joachim Gnilka
  • Prof. Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm rektor (PPKE)
  • Prof. Dr. Martos Levente Balázs a Pápai Biblikus Bizottság tagja

A konferenciát a frissen bejegyzett Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia Alapítvány rendezi.

A konfliktusok szaporodnak környezetünkben, sőt a véres etnikai és vallási konfliktusok, vagy annak álcázott összecsapások, emberek millióit űzik el otthonukból. Keresztény rabszolgák kiszolgáltatásairól olvashatunk.

Kérdés hogy miként néznek ki ezek a konfliktusok az Ószövetségben és az Újszövetségben, illetve a keresztény ősegyházban.

A Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia Alapítvány, amely az elmúlt évben alakult, a Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia munkáját folytatandó és azt kiszélesítendő. A hagyományos előadás sorozat mellett a különböző munkacsoportok megbeszéléseket tartanak.

– A hellenisztikus munkacsoport az Újszövetség pogány irodalmi hátterét vizsgálja.

– A Biblia hatástörténeti munkacsoport a szentírási ihletettség alkotásokat vizsgálja a magyar irodalomban.

– A Biblia fordító munkacsoport egy katolikus–protestáns bibliafordítás lehetôségeit vizsgálja a közös tanúságtétel fokozása érdekében.

Szeretettel várjuk a konferenciára, a régi ismerôsöket és az új érdeklôdôket is.

Dr. Benyik György
a konferencia igazgatója

 

Letölthető program

 

Előadások

  1. Akijama Manabu János [Tsukuba (J)]: A „quartodecimánusok” álláspontja – Hogyan értékelhetjük ezt ma?
  2. Benyik György [Szeged (H)]: Korinthosi krízis (Kor 1,10–13)
  3. Bojtor Attila [Kolozsvár (RO)]: Elefántveszély – a Makkabeusok 3. könyvének történelmi alapjai
  4. Mario Cifrak [Zagreb (HR)]: A multikultúrális közösség felépítése és identistása Oz 6,6 Máté evanégliumában
  5. Czire Szabolcs [Kolozsvár (RO)]: „Dicsekedjék a gazdag megalázott voltával.” (Jk 1,9–10) Szegény(ség) és gazdag(ság) vallási konfliktusa a Jakab-levélben
  6. Csernai Balázs [Győr (H)]: Jézusi konfliktuskezelés
  7. Hodossy-Takács Előd [Debrecen (H)]: Integárciós modell az Ószövetségben
  8. Horváth Endre [Szabadka (SRB)]: “For by him we have access both in one Spirit to the Father.” Bridging a religious conflict according to Ep 2:11–22
  9. Jenei Péter [Debrecen (H)]: „Nem tartozhat az ÚR gyüleke- zetéhez ammóni vagy móábi…” Érvényes-e a törvény a móábi Ruth esetében?
  10. Juhász Gergely [Liverpool (GB)]: „Ne legyen köztetek pártoskodás, hanem legyetek tökéletesen egyek ugyanabban a lelkületben és ugyanabban a felfogásban!” (1 Kor 1,10): Polémia és egység az apostoli egyházban mint hermeneutikai kulcs a reformátorok közötti konfliktusok (ön)értelmezéséhez 
  11. Kocsi György [Veszprém (H)]: „Irgalmas Isten az Úr…, nem ejt téged” (MTörv 4,31)
  12. Kocsis Imre [Budapest (H)]: A hellenisták és a héberek. Konfliktusmegoldás az Ősegyházban az ApCsel 6,1-6 szerint
  13. Kránitz Mihály [Budapest (H)]: Jákob küzdelme és megtérése Az isteni és az emberi irgalom befogadása
  14. Kustár Zoltán [Debrecen (H)]: „Imádság háza a népek számára?” Összeütközés az üdvösséguniverzum között az elsô Makkabelus könyvben
  15. Marjovszky Tibor [Debrecen (H)]: Anatéma vagy modus vivendi? A Misna Avóda Zara traktátusa, s néhány interpretációs lehetőség
  16. Martos Levente Balázs [Győr (H)]: „Én vagyok József, a testvéretek…” (Ter 45,4). A testvérré válás nehéz útjai néhány bibliai elbeszélésben
  17. Meiser Martin [Saarbrücken (D)]: A Galata krizis
  18. Oláh Zoltán [Gyulafehérvár (RO)]: Jézus porba írt vitája (Jn 7,53–8,11)
  19. Papp György Papp György Papp György [Kolozsvár (RO)]: Feszültségek a „leányegyházközségben” – az antiókhiai incidens
  20. Pecsuk Ottó [Budapest (H)]: „Hogy...egyenlôség legyen" (2Kor 8,14) Mi lett a páli gyülekezetek gyûjtésének a sorsa? 
  21. Peres Imre [Debrecen (H)]: Apokaliptikus konfliktusok A jelenések könyvében
  22. Perintfalvi Rita [Bécs (A)]: „Nincsen férfi, sem nő…” (Gal 3,28): férfiak és nôk közti konfliktus a vezetésrôl a páli közösségekben
  23. Szécsi József [Budapest (H)]: Sevá micvót bené Nóách
  24. Imre Tokics [Budapest (H)]: Az Istentisztelet mint vallásos konfliktus az Újbabiloni Birodalomban Dániel könyve alapján