Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia 2011

Egy szeminárium a trianoni határokon túl

 

A szeptember 9–11. között lezajlott XXII. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencián Jakubinyi György gyulafehérvári érsek vehette át a rangos elismerést, a Gnilka-díjat. A nemzetközileg is elismert bibliatudósról – aki idén is megtisztelte jelenlétével a tudományos tanácskozást – elnevezett díj átadásának napján az erdélyi papképzés helyzetéről beszélgettünk az érsekkel.

A konferenciát 1989-ben alapította a szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskola professzora, Benyik György. Az eredeti célja az volt, hogy a magyarországi hét szeminárium szentírástanára évenként találkozzék, a közös szaktárgy fejlődését tárgyalják meg, és a közös problémákat.

– Régóta ismeri a konferenciát, milyen tapasztalatai vannak a fejlődését illetően?

– 1989-ben még külföldiek nem vehettek részt rajta. Magyarországon ekkor már megindult a peresztrojka és a glasznoszty, viszont csak egy külföldi magyar szeminárium hiányzott, mégpedig a miénk, a gyulafehérvári. Mert az is érdekes, nincs köztudatban, hogy a trianoni határokon túl egyetlen magyar római katolikus hittudományi főiskola és szeminárium létezik, a gyulafehérvári Erdélyben. Éppen ezért már a következő évben, mikor megtörténtek a változások Romániában is, engem mint a gyulafehérvári szentírástanárt meghívtak, azóta is mindig részt veszek rajta.
A szegedi biblikus konferencia eredeti célkitűzése, hogy a magyar szemináriumok szentírástanárai évi munkatalálkozóját folytassák, egyre inkább bővült Benyik György atya nemzetközi kapcsolatainak és ökumenikus megérzéseinek köszönhetően.

– Bővülést is megélt a tudományos összejövetel.

– Benyik professzor ötlete volt, hogy tegyük nemzetközivé a konferenciát, egyre több külföldi előadót is meghívott, majd ökumenikussá tette azzal a biblikus konferenciát, hogy a protestáns hittudományi főiskolák professzorait is meginvitálta. Az utóbbi években nemcsak keresztényegység-törekvésű a konferencia, hanem vallásközi, hiszen a szegedi főrabbi is részt szokott venni rajta, néhány éve pedig szarajevói főmufti vagy a budapesti muzulmán közösség vezetője is részt vesz a konferencián. Sokan, akik itt vagyunk, ismerjük egymást, testvériség él a felekezetek, vallások között, csakis azt mondhatjuk, hogy 22 év után méltó megkoronázása a konferenciának, hogy Benyik György professzor mint első magyar római-katolikus szentírástudóst bevették a Nemzetközi Újszövetségi Tanulmányok Világszervezetébe, és méltatva 22 éves munkásságát és a konferencia színvonalát, első alkalommal a világszervezet gyűlését 2014-ben Szegeden fogják tartani.

– Térjünk át Erdélyre, ahol a gyulafehérvári hittudományi főiskola nagy múltra tekint vissza, mennyire volt nehéz az az út, amit meg kellett tennie a történelemben?

– A gyulafehérvári Hittudományi Főiskolát 1753-ban alapította Szalai báró Sztoyka Zsigmond Antal püspök, sajnos kétszáz év késéssel, mert a tridenti zsinat írta elő 1554-ben, hogy minden püspökség köteles papneveldét hittudományi főiskolával egybekötve alapítani. Abban az időben az Erdélyi Fejedelemségben a fejedelmek többsége református volt, csak a Báthoriak voltak katolikusok és II. Rákóczi Ferenc. Törvénybe, majd az Apafi Mihály-féle erdélyi alkotmányba is belevették, hogy katolikusoknak püspöke nem lehetett, és persze szemináriuma sem. Ezért mikor Erdély 1690-től Erdély osztrák koronatartomány lett, külön országrészként kezelték, ezért az osztrák restauráció idején volt csak lehetőség arra, hogy 150 évi száműzetés után az erdélyi püspök hazatérhetett, a gyulafehérvári székesegyház 150 évi kezelés után ismét katolikus lett – ahogyan azt alapította Szent István 1009-ben. Ezután lehetett megalapítani a szemináriumot.

– Milyen kihívásokkal élték meg a huszadik századot?

– A gyulafehérvári szeminárium a kommunista időkben is működhetett, Márton Áron püspök, mikor 1955-ben kiszabadult a börtönből, egyházilag újra elismerték, az állam ugyanis külön nemzeti katolikus egyházat akart létrehozni. Ettől az időponttól Gyulafehérváron tanul a négy magyar egyházmegye – a Szatmári, Nagyváradi, a Csanád-utód Temesvári és Gyulafehérvári Egyházmegye – minden papnövendéke.

– Sokan tanulnak önöknél?

– Ami az utánpótlást illeti, sajnos a demokráciában nálunk is az elvilágiasodás, szekularizáció annyira előrehaladt, hogy a hivatások, a kispapok száma a felére csökkent. Konkrétan ezt azt jelenti, hogy hat évfolyamon a négy egyházmegyéből az 1981-82-es tanévben volt 162 kispap, ma hét évfolyamon 66 kispap van.

– Elég lesz?

– Jelenleg még igen, de számolnunk kell azzal, hogy a növendékek száma nem fog növekedni, arra törekszünk, hogy komolyabban vegyük a hivatásgondozást, ami nem azt jelenti, hogy a hivatásokat mi adjuk. Azt a Jóisten adja, Aki mindig hűséges egyházához, és ad elegendő hivatást, csak ha a társadalom nem éli a hitét, elvilágiasodott, akkor az elhívás köves talajra hull, és nem ver gyökeret. Ezért köteles minden egyházközség úgy élni az életét, hogy ha egy családot megtisztel azzal Isten, hogy egy fiút papnak, szerzetesnek, egy leányt apácának hív, akkor a család karolja fel és támogassa ezt a szándékot, és ne fojtsa el csírájában.

– Milyen most Romániában a katolikusok aránya?

– A gyulafehérvári főegyházmegye a legnagyobb a 12 egyházmegye között. Romániának jelenleg 21 millió lakója van, 10 évenként 1 millióval csökken – elvándorlás a gazdasági nyomor miatt. A magzatelhajtás terén Európában sajnos első helyen áll. 1 millió 400 ezer a római katolikusok száma és 700 ezer a görög katolikus román. A római katolikusokból mintegy 800 ezer magyar.

A népszámlálási adatokba beletartoznak azonban a külföldre került vendégmunkások is, mert román állampolgárok. Nagyon kevés a keresztelés, a fiatalok külföldön vannak, a házasok is kimennek, előfordul az is, hogy válásra kerül a sor, mert a gyermekekkel és a nagyszülőkkel itt marad a feleség, a férj egyedül megy külföldre dolgozni.