Főoldal
Előadók (Google táblázat)
36. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia
A másik Biblia
Az apokrif és pszeudepigraf iratok kapcsolata a kánoni szövegekkel, és hatásuk a teológiára és a művészetekre.
Helye: Szeged, Látogatóközpont, Dóm tér
Tervezett időpontja: 2025. augusztus 25–27.
Védnökök: Dr. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök, Dr. Martos Levente Balázs esztergomi segédpüspök, Prof. Dr. Szuromi Szabolcs emeritus rektor (PPKE), Prof. Dr. Martin Meiser Universität des Saarlandes, Prof. Dr. Tobias Nicklas Regensburg Egyetem, Prof. Dr. Kocsis Imre Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Dr. Janka Ferenc Gál Ferenc Egyetem, rektorhelyettes, Prof. Dr. Pecsuk Ottó az Ökumenikus Bibliatársulat elnöke, Dr. Kustár Zoltán Debrecen Református Hittudományi Egyetem.
Az ó- és az újszövetségi apokrif és pszeudepigráf iratokkal kapcsolatos tanulmányokat várunk a konferenciára. A kánoni Biblia nem mindegyik keresztény közösség számára jelenti ugyanazon szövegek gyűjteményét. Az eltérésnek nyelvészeti, teológiai és történeti alapjai vannak. A zsidó és a keresztény vallási hagyománynak a központi magjának tekinthető a kánoni listán szereplő művek annak ellenére, a kánoni listák csak részben egyeznek az egyes vallási közöségekben. A kánonon kívüli művek más-más vallási közösségekben eltérően kapcsolódnak a zsidó és keresztény kulcshagyományhoz, többek között ezért eltérő műveket tekintettek eretneknek.
A katolikus névhasználatban a Tridenti zsinat határozta meg, hogy mely könyveket tekint kánoninak. Így kimaradt az Ószövetségből Ezdrás 3. és 4. könyve, valamint további Ezdrás-írások, a Makkabeusok 3. és 4. könyve, Manassze imája, a 151. zsoltár, Salamon zsoltárai, a Jubileumok könyve.
Az ortodox egyházak az Ószövetség tekintetében alapvetően a LXX-t tekintik a kánoni művek gyűjteményének, és erről 1440-ben a firenzei Uniós Tanácson igyekeztek is egyetértésre jutni. Az 1526 utáni görög nyomtatott Bibliák külön részben közlik az apokrifokat. 1629-ben Kyrillos Loukaris konstantinápolyi pátriárka viszont szigorú zsidó szemléletet követve elutasította azokat a könyveket, amelyek túlmutatnak a Tórán. Azonban az 1642-ben tartott konstantinápolyi zsinat hasznosnak és megtartandónak ítélte az apokrifokat. Viszont a jeruzsálemi zsinat (1672) csak Tóbiás, Judit, Sirák fia könyveit és a Bölcsesség könyvét fogadta el megbízhatónak. 1950-ben azonban pánortodox használatra egy bibliakiadást engedélyeztek, amely minden különösebb megjegyzés nélkül tartalmazta a protestáns körökben apokrifnek tartott írásokat is.
Azokat a nem kanonikus ókeresztény szövegeket, amelyeket a 2. századi egyházatyák, az úgynevezett apostoli atyák írásai között tartunk számon, általában nem tekintik apokrifnek. Mivel az ókeresztény atyák írásai és az apokrifok közötti határok olykor igen képlékenyek voltak, az ókeresztény irodalmat, például a Didachét vagy Hermász Pásztorát általában apokrifnak szokás tekinteni, jóllehet hitelesnek és hithűnek is tartják őket. Tehát az apokrif és eretnek iratok köre egyáltalán nem fedi egymást.
Napjainkban az apokrifok között emlegetik az úgynevezett agraphákat is, melyek a szóbeli hagyomány változatainak tekinthetők. A kánoni hagyományban nem szereplő párbeszédeket és jeleneteket tartalmaznak Jézustól vagy Jézusról, olyanokat, amelyek időnként feltűnnek az apostoli atyák írásaiban is.
Ez alapján is látható, hogy az apokrif szövegek köre, megítélése és használata erősen eltér a kánoni szövegekétől, ráadásul a különböző egyházakban más és más módon tekintenek rájuk, ugyanakkor sok helyütt aligha elhanyagolható a hatásuk a kereszténység fejlődésére, a teológiára, valamint az irodalomra és a művészetekre. Az apokrif és pszeudoepigráf szövegek magyar fordítása és tárgyalása viszonylag elhanyagolt. A legkorábbi magyar nyelvű keresztény apokrifgyűjtemény Raffay Sándor (1905) munkája. Később Vanyó László (1980), valamint Dörömbözi János és Adamik Tamás (1996–1999) szerkesztésében jelent meg a legnagyobb újszövetségi magyar újszövetségi apokrifgyűjtemény; ezeken túl jelentetett meg még fordításokat Hubai Péter (1990), Szabó Xavér (2009) és Adorjáni Zoltán (2011) is. Karasszon István és Xeravits Géza is jelentős tanulmányokat publikált e témakörben. Benyik György összefoglaló tanulmányt (1995,2004) az Ó és Újszövetségi apokrifekről. És a legújabb nagyobb munkák közül, a teljesség igénye nélkül, hadd említsük meg Zsengellér József „A bibliai apokrifek és a refomáció” című könyvét 2022-ből, valamint a talán legfrissebb magyar könyvet e témában, Uwe-Karsten Plisch művének fordítását 2023-ból, „Ami a Bibliából kimaradt” címmel.
A konferenciára előadónak jelentkezni 2025. május 30-ig lehet. A felsőoktatásban aktív egyetemi és főiskolai oktatókat-kutatókat, teológus és bölcsész előadókat várunk.
A konferencián egy-egy előadás tartama 20 perc, utána rövid szakértői vita következik, legfeljebb tíz percben. A konferencia workshop-szekciójában mindenki bekapcsolódhat a kisebb csoportokban zajló, az előadók által vezetett vitákba, amennyiben erre jut időnk. A konferencián magyarul is lehet előadni, de akkor német/angol nyelvű összefoglalóról, ppt-ről vagy kiosztható szövegről az előadónak magának kell gondoskodnia.
Az elhangzott előadásokat, amennyiben azok megfelelnek a kiírásnak és tudományosan értékesnek tekinthetők, kb. egy évvel a konferencia után tervezzük nyomtatásban megjelentetni. Az írott tanulmány terjedelme 25–30.000 karakter legyen szóközökkel. Az előadások hanganyagát és az összefoglalókat feltesszük a konferencia honlapjára. A nyomdakész szöveg leadásának határideje 2025. november 20. Mind Word, mind PDF formátumban kérjük a dolgozatot. A határidő után érkezett szövegek közlése kétséges lehet, mint ahogy a megadottnál hosszabb dolgozat közlése is külön szerkesztői engedélyezést igényel. A tanulmányok a héber, görög, szír stb. szavakat vagy az illető nyelv betűivel, vagy a tudományos átírásnak megfelelő latin betűkkel hozzák.
Akik először lesznek konferenciánk előadói, azok küldjék meg rövid tudományos életrajzukat is (legfeljebb 5000 karakterben), illetve, ha az megtalálható az interneten, adják meg annak helyét. Nevezzék meg három legfőbb publikációjukat (könyvüket), illetve jelenlegi tudományos fokozatukat és munkahelyüket is.
Megfelelő támogatás esetén előadóinknak a konferencia idejére korlátozott számban ingyen szállást, valamint kedvezményes regisztrálást biztosítunk, valamint a kulturális programokra ingyenes részvételt. Az előadókat kísérő személyekre az ingyenes vendéglátás nem automatikusan vonatkozik. A konferencia nyitott egyetemi hallgatók/teológushallgatók és azok számára, akik az adott szerzőkkel vagy tudományterülettel foglalkoznak; nekik kedvezményes regisztrációs lehetőséget biztosítunk.
Az első jelentkezést követően regisztrációs formulát küldünk Önöknek, amelyet kérünk kitölteni 2025. június 1-ig. Jelentkezésük e formula visszaküldésével lesz teljes; erről a konferenciát szervező iroda igazolást küld. Kérjük, hogy a zavartalan szervezés érdekében érkezésük és távozásuk időpontját is legkésőbb 2025. június 1-ig jelezzék, ugyanígy az étkezéssel kapcsolatos speciális kérésüket.
Szegeden, 2024. szept 24-én, Szent Gellért püspök ünnepén
Dr. Benyik György
SZNBK konferencia igazgatója
36. Internationale Bibelkonferenz in Szeged (SZNBK)
Die andere Bibel.
Das Verhältnis von apokryphen und pseudepigraphischen Texten zu den kanonischen Büchern der Bibel, und die Wirkung der Apokryphen/Pseudepigraphen auf die Theologie und auf die Künste
Ort: Ungarn, Szeged, Látogatóközpont, Domplatz 16.
Termin: 25–27. 08. 2025
Konferenzpatrone: Dr. László Kiss-Rigó, Bischof von Szeged-Csanád, Dr. Levente Balázs Martos, Mitglied des Päpstlichen Bibelkomitees, Weihbischof von Esztergom, Prof. Dr. Szabolcs Anzelm Szuromi, emeritus Rektor Pázmány Péter Katholische Universität in Budapest, Prof. Dr. Martin Meiser, Universität des Saarlandes, Prof. Dr. Tobias Nicklas Universität Regensburg Prof. Dr. Imre Kocsis, Pázmány Péter Katholische Universität in Budapest, Prof Dr. Zoltán Kustár, Reformierte Theologische Universität in Debrecen. Dr. Ferenc Janka, Prorektor der Gál Ferenc Universität in Szeged, Prof. Dr. Ottó Pecsuk, Hauptsekretär der Ungarischen Bibelgesellschaft,
Die Konferenz befasst sich mit sowohl alttestamentlichen, als auch neutestamentlichen Apokryphen und Pseudepigraphen. Denn die kanonische Bibel umfasst nicht in allen christlichen Gemeinschaften die gleiche Schriften, was verschiedene linguistische, theologische und geschichtliche Gründe hat.
Katholischerseits hat erst das Konzil von Trient die genaue Liste der kanonische Bücher festgelegt, und damit folgende Bücher ausgeschlossen: 3. und 4. Buch Esra, und weitere außerbiblische Esra-Schriften, 3. und 4. Buch der Makkabäer, Gebet des Manasse (in den Oden), Psalm 151, Psalmen Salomos, Buch der Jubiläen.
Die ortodoxen Kirchen nehmen in Fragen des Alten Testamentes die Bücher der Septuaginta als Ausgangspunkt, und versuchten darüber 1440 eine Einigkeit zu erlangen bei den Unionsverhandlungen in Florenz. Aber die nach dem Jahre 1526 gedruckten ortodoxen Bibelausgaben verwiesen die sog. Apokryphen in einen eigenen Anhang. Auch später änderte sich im Osten einiges: im Jahre 1629 entschied der Patriach von Konstantinopel, Kyrillos Lukaris, alle Bücher zu meiden, die über die jüdische Tora hinausweisen; hingegen nannte das Konzil von Konstantinopel im Jahre 1642 die sog. Apokryphen nützlich und empfahl ihre Benutzung; die Jerusalemer Synode im Jahre 1672 sagte nur über die Bücher Tobith, Judith, Weisheit und Ben Sira, daß ihnen zu vertrauen sei. Aber im Jahre 1950 wurde für panortodoxe Benutzung einer Bibelausgabe die Erlaubnis erteilt, die ohne besondere Kennzeichen alle Bücher enthielt, die in den protestantischen Kirchen als apokryph/pseudepigraph gelten.
Jene nichtkanonischen Texte, die uns von den Kirchenvätern ab dem 2. Jh. n. Chr. hinterlassen wurden, werden im Allgemeinen nicht als Apokryphen benannt, obwohl die Grenze beider Größen so locker gezogen sind, dass Werke der altkirchlichen Literatur (z.B. Didache, Der Hirte des Hermas) oft als Apokryphen betrachtet werden, trotz ihres glaubenstreuen und authentischen Inhaltes.
Neuerdings werden auch die sog. Agrapha zu den Apokryphen gezählt, jene Schriften also, die verschiedene Varianten der mündlichen Tradition vorweisen, und die manchmal auch von den Apostolischen Vätern benutzt werden. Diese Agrapha enthalten Dialoge mit Jesus und Episode aus seinem Leben, die sonst in den kanonischen Schriften nicht vorkommen.
Die außerhalb des Kanons liegenden Werke haben in verschiedenen Gruppierungen verschiedenen Anschlüsse zur christlichen Kernbotschaft, so dass auch unterschiedliche Texte als apokryph beurteilt werden. Die Benutzung letzterer trennt sich klar von denen des jeweiligen Kanons, aber die Wirkung der sog. Apokryphen auf die Entwicklung des Christentums, auf die christliche Theologie, sowohl auf Literatur und bildende Künste ist bedeutend.
An die Szegeder Bibelkonferenz 2025 können sich bis zum 30. 05. 2025 Dozierende von theologischen-philosophischen Hochschulen/Universitäten anmelden mit dem deutschen/englischenTitel ihres Vortrages per E-Mail (benyik.gyorgy@gmail.com) oder durch Sich eintragen in die aktuelle, spätestens ab Januar 2025 erreichbare Google-Referentenliste der Konferenzwebsite http://www.sznbk1988.hu.
Wir bitten alle Referenten, mir spätestens bis zum 30. 05. 2025 eine Zusammenfassung ihres Vortrages in Deutsch/Englisch per E-Mail zuzusenden, höchstens 1500 Zeichen lang. Sie sollte soll den Titel der Vorlesung, deren Quellentexte und ihre wichtigsten Thesen enthalten.
Auf der Konferenz folgenden höchstens 20 Minuten langen Vorlesungen kurze fachkundige Diskussionen in höchstens zehn Minuten. Wenn Zeit dafür ist, organisieren wir am Ende jeden Konferenztages einen sogenannten Workshop, an der die Referenten des Tages befragt werden können, und wo sich jede/r an der Diskussion beteiligen kann.
Die Konferenzbeiträge von 2025 werden zirka ein Jahr später in einem Konferenzband auf Englisch/Deutsch veröffentlicht (die Zusammenfassungen und das Audiomaterial der Vorträge werden auf der Konferenzwebsite aber schon im Herbst 2025 zu erreichen sein). Der Umfang der schriftlichen Studien sollte 25-30.000 Anschläge mit Leerzeichen betragen; der Schlußtermin für ihre Einreichung (sowohl im Word-, als auch im PDF-Format) ist der 20. 11. 2025. Die Annahme von erst später eingehenden oder zu langen Texten kann fraglich sein, erfordern also eine besondere redaktionelle Genehmigung. In den Studien sollten die hebräischen, griechischen, syrischen usw. Wörter/Texte entweder mit originalen Schriftzeichen oder mit lateinischen Buchstaben gemäß der wissenschaftlichen Transkription angegeben werden.
Diejenigen, die zum ersten Mal an unserer Konferenz vortragen, sollten mir ihre kurze wissenschaftliche Biographie in höchstens 5000 Zeichen zusenden (oder wenn sie im Internet schon aufzufinden ist, deren Link zuschicken), samt einen Hinweis ihrer drei wichtigsten Veröffentlichungen (Bücher). Bitte geben Sie Ihren aktuellen akademischen Grad und die Benennung Ihrer Hochschulanstellung an, mit genauer Angabe Ihrer Arbeitsstelle, damit die Konferenzliste möglichst fehlerfrei zusammengestellt werden kann.
Falls wir die nötigen Unterstützungen bekommen, können wir einigen unserer Referenten für die Dauer der Konferenz kostenlose Unterkunft und Verpflegung, sowie niedrigere Registrationskosten anbieten (für Begleiter/innen gilt all das nicht automatisch). Die Teilnahme an den anschließenden Kulturprogrammen ist gratis.
Um eine reibungslose Organisation gewährleisten zu können, geben Sie bitte Ihr Ankunfts- und Abreisedatum bis spätestens dem 01. 06. 2025 an. Bitte schreiben Sie uns auch Ihre speziellen Speisewünsche spätestens bis dann.
Nach Ihrer ersten Anmeldung schicken wir Ihnen ein offizielles Anmeldeformular zu, der spätestens bis zum obigen Datum ausgefüllt zurückgeschickt werden sollte. Das Organisationsbüro der Konferenz schickt Ihnen dann eine Bestätigung, durch die nun Ihre Anmeldung offiziell als angenommen gelten wird.
Szeged, den 24. 09. 2024, am Feste vom Heiligen Gellért, dem Schutzpatron der Diözese Szeged–Csanád
Dr. Benyik György PhD
Direktor der SZNBK